Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Aknaszlatinai március 15.

Kárpátalján töltöttük az ünnepet egy XXII. kerületi csapattal, az aknaszlatinai első világháborús emlékmű, amin 1848-as tábla is leledzik a másik oldalán, áthelyezése és felavatása ünnepén. A Budatétényi Polgári Kör NCA projektje keretében sikerült ez a bravúrosnak mondható tett, Somosy Zoltán koordinálásában. Jelen volt Szabolcs Attila polgármester úr és több kerületi civil szervezet képviselője, Nagytétényből, Barossról és Budafokról, továbbá a Klauzál Gábor Társaság részéről.


Szokásommá vált, hogy a nemzeti ünnepeinket a „demarkációs vonalon” kivül szoktam eltölteni. A 80-as években, aktív idegenvezető koromban jártam már Kárpátalján, de ezen a környéken még nem. Viszont 1986-ban eljutottam Máramarosszigetre /RO/ is, de nem tudtunk még a Tisza-hídhoz sem eljutni, mert erősen őrzött határsáv volt. Még „átkukkantani” sem engedtek bennünket.
Amikor meghallottam, hogy a BUDATÉTÉNYI POLGÁRI KÖR programot szervez AKNASZLATINA-ra, kapva kaptam az alkalmon és jelentkeztem segítő résztvevőnek.

Mint köztudott, már 1916-ban az I.világháború idején felmerült a gondolat, hogy a csatákban elesett honvédek emlékét meg kellene őrizni! Már 1918-ban, az impériumváltás előtt felállították az I. világháborúban elesett hősök emlékoszlopát. Közben jött a trianoni döntés, amely az újonnan megalakult Csehszlovákiának ítélte ezt a területet. Az új hatalomnak nem tetszett az emlékmű helye, így a városban más helyen állították fel az emlékművet.

Kárpátalja visszatérése idején 1938-ban, amikor újra Magyarországhoz tartozott ez a terület, vésték rá az emlékmű-táblára a következő feliratot:

”DICSŐ HONVÉDEINK EMLÉKÉRE
AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A HAZÁÉRT”


Itt tartották ezután a március 15-ei és az október 6-ai megemlékezéseket.

Majd 1944 őszén elfoglalta ezt a területet is a Vörös Hadsereg és a Szovjetunióhoz csatolta. A „Malenkij robot”-ra elvitt férfiak kiszabadításáért illetve visszatérésükért aláírást gyűjthettek az otthon maradottak. Ezeket az aláírásgyűjtő-íveket a hatalom azonban arra használta fel, mintha az aláírok ennek a Kárpátaljai területnek a SZOVJETUNIÓ-ba történő felvételét kérték volna!



A szovjet időket egy parkban „vészelte át” az emlékoszlop. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna lett ennek a területnek az új gazdája. A „felelőtlen sóbányászat” miatt jó pár sóbánya víz alá került, így az emlékmű körül is megsüllyedt a talaj. Ekkor határozott úgy a helyi KMKSZ, hogy át kellene helyezni az emlékművet egy biztonságosabb helyre. Legalkalmasabb területnek a római katolikus templom emlékkertje bizonyult. Így 2008 tavaszán az emlékművet a városi elöljáróság áthelyeztette az említett emlékkertbe.

Budatétényi Polgári Kör anyagi hozzájárulásával az áthelyezettemlékművet körbe ültettük tujával és rendeztük az emlékmű környékét.

Szabolcs Attila, a XXII. kerület polgármestere tartotta a felavató beszédet az emlékparkban a március 15-i megemlékezésen. A helybeli magyar iskola diákjai műsorral színesítették a programot, sőt a helyi felnőtt női kórus még emlékezetesebbé tette a napot.



A Tisza hídján most sem jártunk szerencsével, mert a Tisza túlpartján fekvő MÁRAMAROSSZIGET-re most sem tudtunk átmenni, mert az egyik oldal már az egyesült EU tagja, de a másik oldal még nem az! Így „az éppen felújítás miatt” zárva tartott híd ismét nem tudja betölteni „hivatását”, nem tudja összekötni a Tisza folyó két partját, mint tette ezt több mint egy évezreden át. Így kicsit lógó orral, de mégis annak réményében jöttünk el a hídtól, hogy hamarosan ismét megnyílhat a „felújított Európát összekötő” híd.

Viszont sikerült meglátogatnunk az aknaszlatinai Sóbányában berendezett szanatóriumot, mely szintén egy érdekes élmény volt a számunkra! Ezen sóbányához nagyon sok „magyar monda” kapcsolódik! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, utazzon el erre a vidékre is a „szórvány magyarok” közé, s erősítse bennük a magyarságukat!

Hazafelé szintén a régi szokásaimból eredően, tartottam magam az „íratlan szabályhoz”, hogy ha lehet nem ugyanazon a határátkelő helyen jövök haza, mint ahol kiutaztam.

Így a hazafelé tartó konvojunk kettévált, aki bennünket követett, gond nélkül hazatért. A harmadik autóban ülők nem értették, hogy véletlenül vagy akarattal választottunk más utat. Így ők Tiszabecsnél tértek haza, ahol átmentünk az odaútban. „Tárt karokkal” várták őket és egy alapos vámvizsgálatban volt szerencséjük részt venni, sőt még valutát is vettek el tőlük. Ma napig nem kaptak választ, hogy miért csinálták ezt meg velük!

Leszámítva ezt az „incidenst” mindenki jól érezte magát és élményekben gazdagabban térhetett haza. Mindenkinek ajánlom, hogy ha tudja keresse fel a Kárpát-medencének ezt a felső tiszai vidékét, kedv csinálónak megadom AKNASZLATINA honlapjának a címét:   www.aknaszlatina.hu

Karthágo eltörlendő!?!


Géczi Gábor
Budapest, 2008. december


(A fotókat a Városháza honlapjáról kölcsönöztük.)


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)