Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál reformkori természettudós kortársai

Dr. Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója – 2008. október 11-i, V. Történelmi szalonunkon tartott – előadásának rövid összefoglalója.


Klauzált első alkalommal 1827-ben választották országgyűlési követté, de ő maga csak később vett részt a törvényalkotásban. Az 1825–27-es országgyűlési időszak azért jelentős a magyar tudomány

A Magyar Tudós Társaság megalapítása
számára, mert ekkor tárgyaltak a Magyar Tudós Társaság, azaz az Akadémia megalapításáról, s erről 1827-ben törvénycikk is született. Maga a tudós testület a Bécsből megérkezett engedélyeket követően 1830-ban kezdte meg működését.
Az első főtitkár Döbrentei Gábor lett, a második viszont az az orvos és nyelvész Toldy Ferenc, aki korábban Klauzál

Toldy Ferenc
iskolatársa volt. A testület kezdetben elsősorban a magyar nyelv művelésével foglalkozott, számos fordítást készíttettek, különböző szótárak összeállításába fogtak, s emellett elindították értékes periodikájukat, a Tudománytárat is. Első önálló szakkönyvük a magyar helyesírás szabályait taglaló 1832-es kötet volt.

A természettudósok számára mindez kevés volt, s 1837-ben létrehozták az első nagy orvosegyletet, 1841-ben pedig a Királyi Magyar Természettudományi Társulatot. Az utóbbival egyidőben jött létre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek szervezete, akik évente egy alkalommal üléseztek, amikor is más-más magyar városban tartották többnapos nyilvános gyűlésüket, nagy sikerrel. Ehhez kapcsolódóan a vendéglátó települések többnyire egy-egy új helytörténeti monográfiával lepték meg az odalátogató tudósokat. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben jött létre, s mivel a többiek szervezete 1945-ben megváltozott, így ma a földtaniak tartják magukat a legrégibb folyamatosan működő magyar tudományos egyesületnek.

A reformkor mind a tudományos kutatás szervezeti kereteinek kiépítésében, mind a könyv- és folyóiratkiadás elindításában, mind pedig a tudományos ismeretek népszerűsítésében maradandót alkotott. De maradandó alkotásoknak tekinthetők azok a technikai vívmányok is, amelyek ezekben az évtizedekben születtek, s amelyek megalapozták azt a magyar ipart, amely hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Amikor Klauzál miniszter lett, akkorra már számos komoly technikai újítással büszkélkedhettünk.


gróf Széchenyi István
A korszak több technikai alkotása a Magyar Tudományos Akadémiát alapító Széchenyi István gróf nevéhez fűződik, aki nem véletlenül lett a „hídember”, s akiről a játékfilm is készült. A játékfilm fő hibája, hogy épp az alkotó, a Pestet és Budát összekötő állandó hidat és más műszaki alkotásokat létrehozó Széchenyire vonatkozó alkotói tettek maradtak ki a nagy ívű történeti áttekintésből. Széchenyi a hídalapításon túlmenően a Duna és a Tisza szabályozásának, az óbudai hajógyár és a téli kikötő létesítésének, a Vaskapu szabályozása megindításának, a selyemhernyó honi tenyésztésének is kulcsfigurája volt. Neki köszönhetjük azt a József hengermalmot is, amely arra ösztönözte kortárs gazdálkodóit, hogy ne a megtermelt búzát adják el lábon, hanem az abból készült finom lisztet, jóval magasabb áron, szállítási eszközül pedig használják azokat a vasútvonalakat, amelyek elsőjének létrehozásában maga is részt vett, többnek pedig a megtervezését irányította.
Klauzál későbbi minisztertársa azért lett a legnagyobb magyar, mert korszakos elgondolásait meg is tudta valósítani, elsősorban részvénytársaságok alapításával, az első részvényeket többnyire maga jegyezte, s a részvényesek jó részét is ő nyerte meg egy-egy vállalkozásnak. Ez a sok-sok életképes vállalkozás, ipari megoldás emelte őt a kor legnagyobbjai sorába, s az ehhez kapcsolódó adatsorok elsősorban a technikatörténészek, gazdaságtörténészek figyelmébe ajánlandók, s talán tőlük eljut mindezek kisugárzása a művészvilágba is.

Hogy kik voltak Klauzál neves hazai tudóstársai? Szerencsére sokan. A matematikában ekkor munkálkodott Bolyai Farkas és fia, Bolyai János, az apa tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, fiát viszont nem terjeszthették fel tagnak, mert jelentős matematikai írása csak latin nyelven jelent meg nyomtatásban, magyarul nem, s az utóbbi feltétele volt a taggá fogadásnak. Így Bolyai Jánost már csak halála után kezdte elismerni a külföldi, s annak nyomán a hazai tudósvilág.


Bolyai Farkas

Bolyai János

Jedlik Ányos

Eötvös Loránd

A fizikában ekkor működött Jedlik Ányos, aki bár két világkiállítás sikeres résztvevője is volt, mégsem vált eléggé ismertté a műszaki tudományok nemzetközi forgatagában, hiszen felismeréseit nem mindig hozta nyilvánosságra, s ez történt az általa kigondolt dinamó-elvvel is. Tudományegyetemi tudóstársa, Eötvös Loránd viszont később bejutott a világ tudományos körforgásába, s a legnagyobbak között tartották számon – már életében.

A gellérthegyi csillagda csak 1848-ig működött, a tudományegyetemen pedig jóval később jött létre önálló csillagászati tanszék, a kettő közötti időszakban viszont működött csillagda Egerben, Albert Ferenc
Konkoly-Thege Miklós és Gothard Jenő
vezetésével, aztán egy jóval nagyobb intézmény Ógyallán, Konkoly-Thege Miklós birtokán, s az ő irányításával, valamint a Szombathely melletti Herényben, a Gothard fivérek birtokán, Gothard Jenő irányításával. Az utóbbi két csillagda több, nemzetközi hírű kutatási eredménnyel dicsekedhetett.


Irínyi János
A vegytanban a legismertebb reformkori szakember talán Irínyi János volt, a hangtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálója, és nem kis részben neki köszönhető a „12 pont” megfogalmazása. A kémiában ez az időszak egyben a túlzott magyarosítás időszaka is volt, amikor pl. a kémiai elemek nemzetközileg elfogadott neveit magyar kifejezésekkel váltották fel, s ekkor született a büzeny, iblany, súlyany, olany, dárdany és más kifejezés, amely az egyes kémiai elemek kémiai tulajdonságára utal, de ezek használata igencsak megnehezítette a vegytanban történő eligazodást. Schuster János és Bugát Pál voltak a magyarosítás legfőbb hangadói, 1850 után viszont szépen lassan kialakult egy egyensúly a magyarított kifejezések és a nemzetközi klaviatúra között, ebben a munkában vett részt a földtudományok neves szakértője, Szabó József éppúgy, mint a már említett id. Szily Kálmán fizikus, a Műegyetem rektora, aki természettudósi pályáját szépen lassan felcserélte a nyelvészivel. (Ő lett később a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapítója és a Magyar Nyelv folyóirat elindítója. Ezt az alkotást nemrégiben Magyar Örökség Díjjal ismerték el, akárcsak az általa alapított és említett természettudományi folyóiratot.)

A biológiában, és azon belül a növénytanban Kitaibel Pál vizsgálatai a reformkor időszakára már külföldön is ismertté váltak, s néhány évre rá Petényi János Salamonnak, a zoológia neves kutatójának dolgozataira figyeltek fel, majd tanítványa, Herman Ottó vált e szakma nemzetközileg is elismert tudósává.


Kitaibel Pál

Korányi Frigyes

Balassa János
Semmelweis Ignác
Fodor József

Az orvostudományban Korányi Frigyes, a Bókaiak, Balassa János, Semmelweis Ignác nevét jól ismerték akkoriban, számosan pedig a szabadságharc időszakában tűntek ki a honvédorvosi karban betöltött szerepükkel. Nemzetközi hírű tudóssá talán csak Semmelweis Ignác válhatott volna, ha merész felismeréseit elfogadja a szakma, de a legtöbben óvatosan bántak felfedezésével, tanácsaival, s a vele jogtalanul vitatkozóknak adott haragos válaszaival. Semmelweis így csak évtizedekkel később vált szakmája világhírű, s azóta is elismert tudósává.
A század második felében Fodor József, majd Hőgyes Endre tűnik fel az orvostudomány színpadán, utóbbi tudományos kutatására épül az osztrák Robert Bárány magyarázat-sorozata is, amelyet a szakma orvosi Nobel-díjjal ismert el, idehaza pedig magyar tudóst faragtak belőle, nem éppen jogosan. Fodor majdnem megkapta ezt a kitüntetést a vér baktériumölő hatásának felismeréséért, no meg azért, mert idehaza a világ első egyetemi közegészségtani intézetét hozta létre.

De térjünk vissza a reformkorhoz, amikor megindulnak az első nagyobb tudományos folyóiratok, köztük az Akadémia lapjai, azután az Orvosi Tár, s az 1841-ben alapított Természettudományi Társulat és a vele egyidős Vándorgyűlések periodikái, majd pedig a Magyarhoni Földtani Társulat lapja. 1857-ben indult az Orvosi Hetilap, amely most ünnepelte büszkén fennállásának 150. évfordulóját, hiszen a világ egyik legrégibb folyamatosan megjelenő orvosi heti orgánumáról van szó. A Természettudományi Társulat is büszke lehet arra, hogy 1869-ben egy tudományos ismeretterjesztő periodikát indítottak útjára, id. Szily Kálmán kezdeményezésére, s ez a folyóirat azóta is megjelenik havonta, mint a világ egyik legrégibb ilyen jellegű újságja, napjainkban Természet Világa címmel.

Összegzésként elmondható, hogy jónéhány nemzetközivé lett kutatási eredménnyel büszkélkedhettek Klauzál természettudós társai. A matematikában a Bolyaiak eredményeit máig a világ élvonalában emlegetik, akárcsak Semmelweis felismerését az orvostudományban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején vezetik be a magyarországi sebészeti gyakorlatba azokat az érzéstelenítőket, köztük az étert és a kloroformot, amely lehetővé tette a műtétek biztonságos elvégzését, és ez tette lehetővé azt, hogy a sérültek jó része felgyógyuljon és ismét aktív részese legyen a honvédseregnek. Ez az időszak a járványok elleni küzdelemről is szólt, sajnos nem túl sok sikerrel, amit a szomorú, 1831-es kolerajárvány éppúgy bizonyított, mint az 1849-ben a betóduló orosz sereg által idehurcolt újabb járvány, s nem kis részben ez utóbbi késztette a harcoló feleket a fegyverletételre. Kolera elleni védekezésben talán a Fodor József nevével fémjelzett korszak hozza majd meg az áttörést.

Than Károly
Jegyzik a magyarországi csillagászati kutatási eredményeket, a gellérthegyi csillagdában a Pasquich János és Tittel Pál által elért eredményeket éppúgy, mint később Ógyalla vagy Herény megfigyelési adatsorait. Than Károly az analitikai kémiában hoz majd áttörést a reformkor utáni időszakban, s ő segít majd abban, hogy gyógyvizeink valóban megkapják ezt a minősítést, s hogy gyógyfürdőinkre Európa-szerte felfigyeljenek. Magyarország ritka növényeit számosan kutatták és foglalták monográfiába, köztük a legnevesebbek talán Kitaibel Pál feldolgozásai, akinek a nevét számos növény őrzi azóta is. A hazai zoológia és ezen belül a madártan lassan vált nemzetközileg is elfogadottá, de mindezekről Klauzál még tudhatott, hiszen 1866-ban hunyt el, s ez az évtized már a magyar tudomány kiteljesedésének évtizede lett.
Ennek az alapját azonban a fentiekben vázolt kutatási eredmények közül a reformkoriak alapozták meg, amelyekről még más alkalommal más összefüggésekben érdemes lesz ismét szólni.




Dr. Gazda István
a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója
www.mati.tudomanytortenet.hu
Budapest, 2008. december




Néhány, a témába vágó, a reformkort tárgyaló tudománytörténeti szakkönyv:

- Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében. Bp., 1988. Akadémiai Kiadó.
- Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből. Bp., 1990. Kossuth Kiadó.
- Gazda István: Széchenyi napjai. Történelmi-művelődéstörténeti kronológia. Bp., 1991. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület.
- Gazda István: A Magyar Tudományos Akadémia reformkori kiadványai: 1831–1848. Piliscsaba, 1999. MATI.
-Az 1848/49-es szabadságharc egészségügye és honvédorvosai. I-II. Köt. Összeáll.: Ács Tibor, Kapronczay Károly, Szállási Árpád. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2000. MATI.
- Jedlik Ányos emlékezete. Főszerkesztő: Király Árpád. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2000. JÁT.
- A magyarországi fizika klasszikus századai. Összeáll.: Gazda István. Piliscsaba, 2000. MATI.
- A magyar matematika történetéből. Összeáll.: Gazda István. Piliscsaba, 2000. MATI.
- Petényi Salamon János (1799–1855) emlékezete. Összeáll. és bev.: Mészáros Ferenc. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp. – Piliscsaba, 2000. MATI – MTM.
- Semmelweis Ignác emlékezete. I–II. köt. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba – Bp., 2001. MATI – SOMKL.
- A magyar csillagászat történetéből. Összeáll.: Vargha Domokosné és Sragner Márta. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 2002. MATI.
- Gazda István: Id. Szily Kálmán emlékezete. Tudományos munkásságának kronológiája. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó.
- Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Összeáll.: Gazda István. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó.
- Gazda István: Fejezetek a 175 éves akadémiai könyvkiadás történetéből. Bp., 2003. Akadémiai Kiadó.
- Ács Tibor: Bolyai János új arca – a hadi mérnök. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Bp., 2004. Akadémiai Kiadó.
- Szathmáry László: Régi magyar vegytudorok. Szerkesztők: Csízi Katalin, A. Szála Erzsébet. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 2003. MATI.
- Emlékkönyv az Orvosi Hetilap alapításának 150. évfordulójára. Összeáll.: Fehér János, Szállási Árpád, Gazda István. Bp., 2007. Markusovszky Lajos Alapítvány – MATI – Akadémiai Kiadó.



Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (28)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (40)
Wolf-kripta (21)