Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor és családja életpályája -
- új adatok tükrében

Dr. Pálmány Béla történész, az Országgyűlés levéltárának ny. vezetője írása egyesületünk számára forrásanyag-kutatásai alapján
I. A Klauzál család eredetmondája, nemessége és tagjainak életadatai
II. Gábor és Imre iskolái és jogászi végzettsége, pályájuk kezdete




Az országgyűlésnek otthont adó udvari Kamarai palota
Pozsonyban
(www. elsovalaszto.hu)
Az utolsó pozsonyi rendi diéta, lezárása ünnepélyes aktusaként – a sikeres bécsi és pesti forradalmak jótékony hatására – a polgári állam kialakításához vezető alaptörvényeket fogadott el. Az 1848. áprilisi törvények kimondták, és részlegesen érvényre juttatták a népszuverenitás, a polgári jogegyenlőség és népképviselet szabadelvű, polgári alkotmányos alapjogait. A választójognak a nem nemesi származású férfiakra való kiterjesztése, illetve a törvényhozó testület hatáskörének teljessé tétele, a magyar országgyűlésnek felelős, független kormány megalakítása pedig új korszakot nyitott Szent István államában.

A három pozsonyi rendi diétán – az 1832/36., 1839/40. és 1843/44. évi országgyűléseken Csongrád vármegye követeként – nagy hírre és népszerűségre szert tett Klauzál Gábor táblabíró 1839-től egyik vezére volt a magyar szabadelvű alsótáblai ellenzéknek. A zalai Deák Ferenccel, a pestmegyei Szentkirályi Mórral és ellenzéki társaival nagy erkölcsi erővel és bátorsággal szállt szembe az abszolutisztikus királyi hatalmat és a mozdulatlan politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi viszonyokat minden eszközzel – akár a magyar rendi alkotmány nyílt megsértésével is – fenntartani törekvő bécsi udvari körökkel és ókonzervatív magyar mágnási és hivatalnoki kaszttal. Nagyszerű szónoklatokban tett hitet a szólásszabadság, a magyar nyelv hivatalossá tétele, a városok jogállásának, belső szervezetének rendezése, a polgárság jogai, a zsidók emancipációja és még számos ügy mellett, 1845 után számos polgári egyesületben, társadalmi szervezetben tevékenykedett.
Bár az 1847/48-as országgyűlésre nem választották meg követnek – ebben főleg személyes okok, így a főispáni adminisztrátori kormányzás alá került Csongrád vármegye közgyűléseitől való távolmaradása, első felesége betegsége és halála – is közrejátszott, 1848. március 15.-én már szerepet vállalt a pesti forradalom által megalakított szervezetekben, így a pesti Közcsendi Bizottmánynak és a Pest-Pilis-Solt
A régi országcímer
a pozsonyi kamarai palotán
a Záborszky-pincében lévő
Klauzál-díszhordóról
vármegyei Közbátorság Bizottmánynak is alelnöke lett. A korabeli magyar közvélemény üdvözölte, hogy a híres haladáspárti politikust az első felelős, független kormány megalakításával megbízott gróf Batthyány Lajos már 1848. március 23-án leendő miniszterként nevezte meg és Klauzál április 20-án letette az esküt, mint a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium feje.

Klauzál Gábor politikusi életútjának főbb állomásait az országos események tükrében történettudományunk már fe(ltárta - bár a részvételével lezajlott három pozsonyi diéta egyikéről sem készült napjainkig monografikus igényű s részletességű feldolgozás. Feltűnő azonban, hogy hősünk életrajzához – családja három nemzedékének genealógiája, iskolai végzettsége és hivatali pályájának állomásai – máig eléggé hiányosak a lexikális adatok.
Urbán Aladár professzor úr, akit 40 éve az egyetemen oly élvezettel hallgattam, és aki az általam szerkesztett és 2002-ben megjelent történeti almanachot (1) az 1848-as miniszterek életrajzaival gazdagította, a műfaj által megkövetelt tömörséggel összefoglalta a história tudományának ismereteit és sok újat kutatott fel Klauzál 1848-as kormányzati és parlamenti szerepéről. Korábbi életrajzra a Vasárnapi Újság 1866. évi 8. számában megjelent nekrológon kívül azonban nem támaszkodhatunk. Nem valósulhatott meg néhai levéltári szobatárs kollégám, a nagy tudású várostörténész, Nagy Lajos (*Dunapentele, 1926. - Budapest, 1984. december 6.) terve sem, aki gyógyíthatatlan betegen, de lelkes szegedi vendégprofesszorként azt tervezte, hogy megírja a miniszter életrajzi monográfiáját.
Jómagam az 1825 és 1848 között tartott hat „reformkori” pozsonyi országgyűlés felsőtáblai tagjainak és alsótáblai követeinek, képviselőinek az életrajzi adattárán dolgozom 2002 elejétől folyamatosan. Több mint 2650 politikus és jurátus genealógiai adataira, iskolai és hivatali pályájára gyűjtök adatokat megye- és várostörténeti, nemességkutatási, felsőoktatás-történeti, archontológiai (hivatalviselési) publikációkból, korabeli iskolai anyakönyvekből és értesítőkből, újságokból, kalendáriumokból, egyházi sematizmusokból, világi tiszti címtárakból. A levéltári források felsorolása túlfeszítené e kereteket, de törekszem minden fontosabb irategyüttest – fondot, állagot – átnézni, amelyben nagyobb számú érintett személyre várható új, eddig ismeretlen adatok előfordulása.
Klauzál Gáborra és családjára szerencsére számos forrástípusban leltem fontos, eddig ismeretlen adatokra, amelyekből feltárulnak életpályáik főbb állomásai.
Ezen adatokat van alkalmam közölni az alábbiakban a Klauzál Gábor Társaság lelkes és érdemes közönségével. Remélem, hogy mindezzel ébren tartjuk közös érdeklődésüket és megerősítjük tiszteletüket a magyar történelem egyik legendásan magasztos korszaka és annak egyik legkiválóbb politikusa iránt.

I. A Klauzál család eredetmondája, nemessége és tagjainak életadatai


A Királyi Könyvek két lapja
A Királyi Könyveket (Libri Regii) a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeiben, a Magyar Királyi Udvari Kancellária levéltárában őrzik. A magyar királyok kizárólagos joga volt „gyökeres jogokat” – így főnemesi rangot, nemesi kiváltságokat biztosító címereket – adományozni, birtokokat, hitbizományt átruházni az „alattvalóknak”. Ezeket és még sokféle uralkodói döntést – a leánygyermekek fiúsításától a vásártartási szabadalmakig – teljes szövegükkel, és a címerek festett képeivel bevezették a Királyi Könyvekbe. 1526-1867 között 67 vaskos kötetbe írták (1844-ig latinul) a Magyar Királyság, és 15 könyvbe az Erdélyi (Nagy)Fejedelemség királyi okleveleit.

Klauzál János, az Antal főherceg ezred századosa, neje: Babarczy Ágnes és lányai: Janka/Johanna és Krisztina javára: I. Ferenc király (1792-1835) Bécsben, 1793. június 13.-án bocsátott ki nemességlevelet - egyben szóban leírt és le is festett címer használatát engedélyezte az újonnan nemesi kiváltságokkal – személyi szabadsággal, birtokszerzési joggal, adómentességgel – felruházott családnak.(2)

Az ilyen királyi címeres levelekben rendszeresen megörökítették, milyen érdemekkel és királyához való hűsége minő bizonyításával szolgált rá a megadományozott férfi vagy család a kegyes döntésre, melyek elismeréseként a „nemtelenség” jogi állapotából az „egy és ugyanazon nemesség” kiváltságait élvezők közösségébe kerülhetett.
A magyar nemességnek az adómentesség fejében egy súlyos kötelezettsége volt, a király oldalán katonai szolgálatot teljesíteni, lehetőleg személyesen vagy saját költségen kiállított fegyveresekkel. Ha az országot külső támadás érte, az országgyűlés kihirdette a nemesi felkelést, az insurrectio-t, amelyben vagyona alapján kötelessége volt részt venni minden magyar fő- és köznemesnek. A gazdagabbaknak több lovas és gyalogos katonát kellett kiállítani saját költségen. A másfélszáz éves török hódoltság idején állandó volt e kötelezettség, ugyanakkor a királyok tömegesen adtak birtokadomány nélkül nemességet egy életen át végvári vitézként szolgáló „nemteleneknek” (ignobiles) is. A Királyi Könyvekben se szeri, se száma az ilyen nemesítéseknek. Sok meggazdagodott adózó pénzen vásárolva jutott nemesi címerlevélhez. A XVII. századi nemesítési hullám az 1715-1790 közötti békés korszakban kissé mérséklődött, de még mindig tömegesnek mondható. A nagy változást az jelentette, hogy III. Károly és lánya, Mária Terézia uralkodása idején bevezetett „új rend” szerint immár a tanultsággal szerzett magasabb közhivatali tisztségekben és a polgári élet – kereskedés, ipar, oktatás – terén végzett eredményes munkával szerzett érdemek váltak döntővé a nemesítéseknél. Mindazonáltal a több évtizedes katonai szolgálat nemesítő ereje változatlan maradt.

Így történt ez Klauzál János esetében is, aki 1793-ban – mint említettem – századosi rangban szolgált a királyság egyik ezredében. Az oklevélben I. Ferenc királyi többesben fogalmazva „hívünk” (fidelis
A Klauzál család nemesi címere
a budafoki Záborszky-pincében lévő
Klauzál-díszhordóról
noster) katonai érdemeit emeli ki. Már szülőapja (az oklevél sajnos nem nevezi meg, de tudjuk, András) is katonáskodott, mint főhadnagy (superior locumtenens) és katonai gazdasági biztos. A fiú, János 1762-ben, mint kadét kezdte szolgálatát. Már a 7 éves porosz háborúban betanította az újoncokat, zászlós majd alhadnagy (sub-locumtenens) lett. 1773-ban egy századhoz helyezték, majd főhadnaggyá léptették elő. 1788-ban, miután századát hűséggel, tudománnyal irányította és fenntartotta a fegyelmet, az uralkodó kapitányi rendfokozatra emelte. Alakulatával részt vett a török elleni háborúban is, így ott volt Berbir erőd ostrománál, s a Belgrád vára és városa körüli sáncokon, 1790-ben pedig a Havasalföldön Kalasat és Szaltsa váraiból űzték el az ellenséget. 1793-ban, midőn királya nemesi címre és rangra érdemesítette, már 32 éve szolgált. Mint ezredes ment nyugdíjba és az Erzsébet rend vitéze kitüntetéssel honorálták szolgálatait.
A családtagok genealógiai adatai egyelőre csak részben ismertek. A két szegedi római katolikus plébánia – elsősorban a ferenceseké – anyakönyveinek feltárása még nagy munkát igénylő feladat. Megnézve azonban az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárának újonnan feldolgozott gyászjelentés gyűjteményét több érdekes új adatra bukkantam.(3)

Az apáról, Klauzál Jánosról eddig annyit tudtunk, hogy családja cseh származású volt. Halála éve – 1831 – régóta ismert, de azt helytelenül írták, hogy 1761-ben született.
A Horthy korban működött a BM Nemességkutató Iroda, amely a Belügyminisztérium által végzett nemességigazolásokhoz folytatott – megbízásos szerződésekkel – hiteles forrásokból származó életadatokra alapozva készített családfa összeállításokat. Vezetője, Daróczy Zoltán 1923 és 1935 között Nemesi Évkönyvekben is kiadta csapata kutatási eredményeinek egy részét. Az Iroda rendkívül gazdag genealógiai repertóriumának több mint 200 doboznyi irattári anyagát ma a református egyház budapesti Ráday levéltára őrzi.
E kincsestárban néhány adatlap a Klauzálokra vonatkozik és a család eredetére és tagjainak életadataira vonatkozó több izgalmas, ismeretlen tényt is felfednek, amelyek a Habsburg birodalom egy tipikus hivatalnok-tiszti famíliájának pályáját új fénybe helyezik.

A családi eredetmonda nemzedékeken át örökített hagyományát a Vasárnapi Újságban Gábor halála alkalmával megjelent nekrológ vitte a köztudatba.(4) Eszerint apja, János Belgiumban született, „ahova ősei, mint az új hit hívei a huszita mozgalmak alatt menekültek.” Itt a család neve is megváltozott Clauzelre. Az újság szerint „az atya tehát nem volt cseh származású, hanem csak később került Csehországba, midőn nővére b(áró) Pöck tábornokhoz ment nőül Brünnben. Katonai állomáshelye csaknem mindig Magyarországban volt, s mint az Eszterházy huszárezred ezredese nyerte meg a magyar nemességet. Neje Babarczy leány volt. Midőn Napóleon serege Győr körül járt, akkor a pesti polgárőrség brigadérosa volt s azóta mindig Pesten lakott 1831-ik évig, a midőn meghalt. Sírboltja a pesti váczi temetőből a kerepesi út melletti temetőbe tétetett át.”
A Daróczy féle repertóriumban egy idős ember kézírásával készült adatlap azonban ezt a történetet sokban módosítja és pontosítja: „A család a huszita mozgalmak miatt Csehországból Lengyelországba menekült s 80 évi távollét után tért vissza, azonban régi birtokait visszaszerezni nem tudta.” Eszerint már 1747-ben viselték a „de Schlagikowitz” vagy magyarul „szlavikovichi” nemesi előnevet is.

Igaz-e a huszita ősökre való utalás, vagy csak mese? Nem lehet megállapítani, az azonban bizonyossá vált mindebből, hogy a Klauzálok a XVIII. század előtt is évszázadokig Csehországban éltek, de nem játszottak különösebb szerepet a cseh-és morva históriában.
A feljegyzés ugyanis megnevezi Gábor nagyatyját is, János Ágostot (vagyis Jan Augustot), mint aki hivatalt vállalt Prágában és felemelte a családot. Ismeretlen nevű feleségétől öt fia és hat lánya született. A legidősebb, János Keresztély/Jan és a születésre 3. Ferenc/František jezsuita szerzetesek lettek. A 2. fiú, Vencel (Vaclav) pályájáról nincsenek ismeretek. A 4. fú András/Andrej volt – róla alább még szó esik –, a legkisebb, 5. fúgyermek, János Nepomuk pedig 1742-ben, Prágában meghalt. A lányok közül Innocencia apáca lett Olmützben, ismeretlen keresztnevű húga egy Cajo családnevű prágai tanácsos felesége lett, a 3. lány, Jozefa Boroszlóba (akkor Breslau, ma Wroclaw) ment férjhez von Fidenburg úrhoz, a 4., szintén ismeretlen nevű lánygyermek férje Schmitshanen (reméljük, jól sillabizáltuk ki) bányatanácsos lett, az 5. Mária Ágnes nevű leány br. Couder orosz generális férjét követte hazájába, a 6. lánykáról pedig csak annyi ismert, hogy Franciskának hívták.

András a katonai pályát választotta. Kapitányi rangot viselt, amikor Linzben, 1745-ben az oltár elé vezette Fabin Máriát. Legidősebb gyermeke, Gábor egy szepességi magyar nemeslányt, Toperczer Ágnest vett nőül. Öccse a keresztvíz alatt a mai Belgiumban, Eupen városában, 1747. augusztus 3-án három híres szent, Nepomuki János, Szeráfi Ferenc és Loyolai Ignác nevét kapta. Miért éppen a távoli Németalföldön jött világra János? A Habsburg uralkodóház birodalma a XVIII. században e nyugati tartományra is kiterjedt és a katonatiszt atyát házasságkötése után Linzből Eupenbe vezényelte szolgálatra uralkodója.
András és Fabin Mária 3. gyermeke Johanna már a birodalom egy másik szegletében, Zárában, az Adriai tenger partján fekvő dalmát olasz városban született, jóval később, 1764. március 1.-én. (Talán apja ismeretlen 2. felesége volt az édesanyja?) Nagyon korán férjhez adták, 1778. augusztus 29-én Lembergben (a mai Ukrajnában, Lviv városában) hűséget esküdött báró Pöck Ferencnek. Mindössze 14 és féléves gyermeklány volt ekkor.
Szluha Márton kutatásai e házaspár két fiúgyermekére leltek, akik magyar baroness testvérpárt vettek feleségül: br. Pöck János (*Iglau/Jihlava, Cseho., 1787. május 26.-Sopron, 1862. szeptember 23.) neje: br. Hrabovszky Mária (*Szobotist, 1805. IV. 16.-Schladming, 1882. VII. 21. lett, esküvőjüket Bécsben, 1824. április 20.-án tartották, a férj cs. kir. ezredesi rangot kapott, a másik, br. Pöck Peregrin (*Bécs, 1788. december 19.-Grác, 1865. szeptember 6.) és br. Hrabovszky Amália Franciska (*Szakolca, 1808. augusztus 26.-Grác, 1865. május 8.) Bécsben, 1826. október 2-án tartották a menyegzőt, a férj a cs. kir. altábornagyi rangig jutott katonai pályáján.(5) A Vasárnapi Újság tehát ennyiben valóságos hagyományt közölt.

Visszatérve azonban Jánosra (*Eupen, 1747. augusztus 3.), ő tehát hősünk Gábor és testvérei apja, aki általunk feltárt gyászjelentése szerint Pesten, 1831. május 30.-án hunyt el, és 84 évet élt. Valóban a város Váczi úti temetőjében hantolták el, és magyar nemeslányt vett feleségül, Babarczy Ágnest. (Ez a család eredetileg a Babarchich nevet viselte, őse, István 1681-ben cs. kir. kapitány.) Az esküvőt és lakodalmat – az 52. gyalogezred anyakönyve szerint – Szegeden, 1785. november 9-én ülték meg, az arát 17, a vőlegényt 36 évesnek írták.
Itt ki kell térni a Babarczyakra, erre a XVIII.-XIX. században jeles szegedi famíliára.
A menyasszony, Ágnes (*1768) apja, Babarczy Ferenc 1785-ben Szeged szabad királyi város polgármestere, anyja a szerb anyanyelvű és ortodox vallású Szubics Jozefa volt. Öccse, Babarczy Imre (*Szeged, 1773. november 5./6.-Hódmezővásárhely, 1840. szeptember 13.) magas pályát futott be. A pécsi jogakadémia elvégzése után 1793. november 16-án esküdt jegyző (juratus notarius) lett a pesti Kir. Táblán. 42 évi közszolgálata során Csongrád vármegye aljegyzőjéből fokozatosan az I. alispánságig lépett elő, végül budai helytartótanácsos is lett. Négy pozsonyi diétán – az 1805., az 1808., az 1811/12. és az 1825/27. években – képviselte közbizodalommal megtisztelve választott követként Csongrád vármegye köznemesi rendjét. Felesége, Finta Teréz öt gyermeket szült, közülük Antal (*Buda, 1813. február 12.-Karlsbad/Karlovy Vary, 1871. június 13.) csongrádi főszolgabíró majd szintén a Helytartótanács tagja, erősen konzervatív politikai nézeteket vallott, csakúgy, mint öccse Imre (*1819-Bécs, 1881. XII. 24. - neje: Majláth Amália) aki cs. kir. tábornok lett és osztrák bárói címet is kiérdemelt.

A Klauzál illetve a Babarczy nevet viselő unokafivérek tehát nem vallottak azonos politikai nézeteket, előbbiek szabadelvűek voltak, és az ország társadalmi egyenjogúsítása, gazdasága fejlesztése, nemzeti kultúrája pallérozása pártján álltak, utóbbiak számára a felkent uralkodó szolgálata, az ősi alkotmányban foglalt előjogok védelme volt a legszentebb honfiúi kötelesség. Két ellentétes gondolatvilágot és értékrendet jelentett ez ebben a korban.
Az édesanya, Babarczy Ágnes nyomtatott gyászjelentése kissé adathiányos, mert csak annyit adtak hírül a közönségnek, hogy „f. hó 9-én” halt meg, de az esztendőt és a hónapot nem jelezték és „47 évet” élt. Sikerült azonban megállapítani, hogy a gyászesemény 1818-ban történt. Eszerint az anya születési éve 1771 és nem a fenti 1768, de ez esetben 15 évesen ment férjhez. Ha Szegeden született, talán a két plébánia egyikének anyakönyve választ ad erre is.
1793-ban, a királyi nemesítő oklevél már két közös gyermeküket nevezi meg, két lánykát: Johannát – magyaros alakban Jankát – és Krisztinát. Janka férjhez ment Peláthy Anzelmhez, Krassó vármegye táblabírájához és táblai ügyészéhez, míg az adatlap szerint 1792. július 25-én a Budán a Felsővízivárosban keresztelt Anna Krisztina hajadon maradt.
Őket követően – immár született nemesként – a szülőknek még öt magzatja lett: József, Imre, Gábor, Miklós és Ágnes. Mindannyian éltek 1831-ben, atyjuk halálakor, és szerepelnek a család 1833. évi klokoveci (Varasd vármegye) közös birtokszerzésének királyi okleveleiben is.

Három fivér, József, Imre és Gábor mind „híres ember” lett.
Klauzál József, aki az Újvidékkel szemben fekvő erődben, Péterváradon, 1794. január 21-én jött világra, az apát követte a katonai pályán. Két alapvető életrajzi lexikon feltárta életét. (6)
1812-től hadapród, a bécsi hadmérnöki akadémia növendéke, 1812. november 1-jén alhadnagy lett a 12. (nádor) huszárezredben, 1813. március 1-jén Pest-Pilis-Solt vármegye ajánlásával felvették a magyar királyi testőrségbe, de már 1813. november 18-án elhagyta a gárdát és főhadnagy, majd 1824-ben cs. kir. százados lett a 39. (Duka) gyalogezredben. Utóbb a déli határra, a tengermelléki I. határőr gyalogezredhez került, ahol 1829-ben I. százados lett.
Megnősült, Bona Gábor szerint két gyermeke született. Egyikük nevét a magyarországi diákok külföldi egyetemjárását évtizedek óta kutató Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója kutatta fel. „Edler Joseph Klauzal von Slavikovich” azaz nemes szlavikovichi Klauzál József, aki Nagyszebenben született, 1846 őszén a bécsi egyetem mellett működő gimnázium I. grammatikai osztálya tanulója lett, azaz 1837-ben jött világra. (7)
Az idősebb József 1832. november 1-jén nyugalomba vonult, 1833-ban már nagyszebeni lakosnak írták. A márciusi pesti forradalom után aktivizálta magát, mint katona. Kinevezésében bizonyára főszerepe volt kormánytaggá lett öccse, Gábor tekintélyének is. Bona Gábor kutatásai szerint(8) 1848. június 19-én a magyar Honvédelmi Minisztériumban Mészáros Lázár miniszter a katonai elhelyezési és szállítási osztályfőnökévé nevezte ki. Július 18-án honvéd őrnaggyá léptették elő, szeptember 1.-jén a szerb felkelők ellen harcoló délvidéki hadsereg főszállásmestere, októbertől az ellenséges támadás veszélyének kitett főváros katonai erődítését irányította, 1849. januárjában Windisch-Graetz osztrák serege elől Szegedre vonult vissza, itt is a város erődítését vezette. Május 3-án kérte nyugdíjba helyezését. 1850-ben a cs. kir. hadbíróság megfosztotta rangjától és nyugdíjától.

Klauzál Imrét (*Szeged, 1799. január 11.-Bécs, 1847. március 5.) szülei hivatali pályára szánták, és a gazdasági életben jeleskedett. Lexikális életrajzát a klasszikus bibliográfus, Szinnyei József tárta fel és Fülöp Éva Mária kerekítette ki agrártudományi értékeléssel.(9)
A nagyváradi nemesi konviktusban nyert neveltetést. Ez csak a 6 gimnáziumi és 2 bölcsészeti tanévre vonatkozik, mivel a 3 jogi évfolyamot már a pesti királyi egyetemen végezte. (Erre alább még visszatérünk.)
Imre pályakezdete ígéretes volt. Az ország legmagasabb rangú hivatalában, a Bécsben székelő Magyar Udvari Kancelláriában fogalmazó gyakornok lett. Ha több évtizedig itt dolgozik, és ezerszámra fogalmazza meg a király döntéseinek előkészítő iratait és kiadmányozásra kerülő dekrétumait, magas méltóságú tisztségekre került volna. Ő azonban a mezei gazdálkodáshoz érzett kedvet. Amikor az ország egyik leggazdagabb embere, a gróf Széchenyi Istvánnal szoros elvbarátságban lévő gróf Károlyi Lajos – korábban együtt tanultak a pesti egyetemen, később együtt dolgoztak a bécsi főhivatalban – 1828-ban megosztozott testvéreivel, Istvánnal (1797-1881) és Györggyel (1802-1877) az atyai uradalmakon, őt – a racionális uradalmi gazdálkodás német és angol szakirodalmát önszorgalomból tanulmányozót – kérte fel jószágigazgatójának. Klauzál Imre, a szenvedélyes gazda élt a nagy lehetőséggel, és a hatalmas birtokokat sok éves, fáradhatatlan munkával mintagazdaságokká alakította. A korábbi két vagy háromnyomásos szántóföldi gazdálkodást a korszerű elvek gyakorlatba ültetésével, többéves vetésforgókkal váltotta fel, meghonosítva a pillangós takarmánytermesztést, a kapásnövényeket, az istállózó állattenyésztést és a jobbágyok ingyenes, de silány robotja helyett fizetett bérmunkásokat alkalmazott és a faekék helyett modern gépeket vásárolt.
Mint azt Fülöp Éva Mária korabeli cikkekből feldolgozta, Klauzál Imre a Csongrád megyei mágocsi uradalom mellett a Nyitra vármegyében fekvő Surányban és Nagymegyerben is bevezette az okszerű gazdálkodást. Igazi szenvedélye volt a finom merinói gyapjút termelő birkák tenyésztésének előmozdítása és a virágtermesztés. Ennek színhelye a mai Várvidéken (Burgenland) fekvő rohonci uradalom volt, amelyet gróf Batthyány Gusztávtól vett bérbe. 1838-ban ezért a felvidéki Nagymegyerről a nyugati határra, Rohoncra költözött. Szenvedélye volt a gazdatiszt képzés intézményes fejlesztése, Rohoncon másfél évig működő, magyar tannyelvű gazdasági tanintézetet, később a Pozsonnyal szembeni Oroszváron növénytermesztő intézetet létesített.
A Magyar Tudományos Akadémia 1833. november 15-én levelező tagjává választotta, számos szakcikket írt és a Magyar Gazdasági Egyesület alapításában és munkájában is tevékeny részt vállalt. Természetes, hogy híve volt a jobbágyrendszer felszámolásának, a polgári jogegyenlőség és a közteherviselés elvei érvényesítésének. A magára vállalt rengeteg feladatnak szentelte életét és érthető, hogy egészsége is hamarosan összeroppant, így a bécsi gyógykezelés sem segített, 48 éves korában meghalt. Eddig nem tudtuk, de megnősült, neje majd özvegye ns. Szlavikovics Eveline (*1790-Bécs, 1878. XII. 11. - temetve Währing) volt, de gyermekük létének nincs nyoma.


A 4. testvér, Miklós (*Pest, 1802. október 6.) és a legkisebb Ágnes (*?-†?) családtalan maradt. Miklósról azt írták 1866-ban, hogy „nevezetes orvos volt”. Élete alig ismert,(10) Szögi László említett könyvének hála, annyit sikerült megtudni róla, hogy 1823-ban iratkozott be a bécsi egyetem orvosi karának I. évfolyamára, és valószínűleg ott is szerezte diplomáját.
1848-ban Budán élt, az I. Pestmegyei nemzetőr zászlóaljban őrnagyi rangot viselt, de november 21-én igazolt köszvény betegségére hivatkozva a szolgálat alól való felmentéséért folyamodott. A nemzetőrségi tanács Klauzál Miklós kérvényét polgári hatósághoz, a Schreiber budai városbíró hatósága alá tartozó orvosi bizottsághoz utalta. (11)

Ilyen fivérek nyomdokain járt Gábor András, aki 1804. november 18-án született Pesten, és itt, az ország legnagyobb és központi városában – mégsem fővárosában – végezte iskoláit is. Mint bátyja, Imre, ő is jogászi és ügyvédi képesítést szerzett.

II. Gábor és Imre iskolái és jogászi végzettsége, pályájuk kezdete

A piarista szerzetesrend – a kegyes atyák – ekkor 25 középiskolát tartott fenn az országban. A legnagyobb a pesti gimnázium volt, amelyben kiváló, életüket az oktatásnak szentelő – tanárok a század első felében 800-ról 950-re növekvő létszámú diáksereget oktattak. A legfelsőbb osztályt is évente 110-130 diák végezte el. Ide járt 1812 és 1818 között hősünk, Gábor, aki eminens tanulóként végezte el az I.-IV. grammatikai és az I.-II. humán osztályokat. Érettségi vizsgák 1850 előtt nem voltak, aki tovább akarta képezni magát, hogy egy tanult pályán működhessen, annak az ifjúnak előbb a két évfolyamos bölcsészeti líceumot kellett elvégezni. Ezekben még együtt tanultak (immár a katonai babérokra vágyó ifjak nélkül) a leendő papok és jogászok, mint a két legnépesebb értelmiségi csoport, továbbá a jegyzői, uradalmi tiszti foglalkozásra készülő 15-17 évesek is. Ezt követhette a „törvénytudományok” megismerése, a kétéves jogakadémián vagy az egyetem jogi karán.
Az ország rangban első tanintézete, a pesti királyi egyetem régi hallgatói anyakönyvei, sajnos, az Országos Levéltárban 1956 novemberében elégtek abban a pusztító tűzben, amelyet az oroszok gyújtóbombái okoztak. Szerencsére azonban a királyi személynökök elnöklete alatt Pesten működő Királyi Tábla névjegyzékein is nyilvántartották a pesti egyetemen, a vidéki királyi jogakadémiákon vagy protestáns kollégiumokban, líceumokban elméleti jogi vizsgáikat sikerrel letett, utána a vármegyéknél, városoknál, kerületi (ítélő)tábláknál, illetve ügyvédeknél, királyi ügyészeknél 1-3 éves jogi gyakorlatot teljesített és a Táblán esküdt jegyzőnek (juratus notarius) felvett jelölteket,
E jegyzékeken szerepel mind Klauzál Imre, mind Gábor neve. (12)

1818. április 11-én a táblához jegyzőnek felesküdők:
„Emericus Klauzál ex Co(mi)t(a)tu Csongradiensi absolutis in universitate Re(gi)a Pestiensi cum calculo Eminentiae studiis juridicis, fuit in praxi in Co(mi)t(a)tu Pesthiensi, adjur.(andus) ad latus Ill(ustissi)mi D(omini) Personalis.”
1823. augusztus 23.-án a táblához jegyzőnek felesküdők:
„Gabriel Klausal ex I(nclyto) C(omitatu) Pesthiensi, scientiis juris in R(egia) Universitate hung.(arica) cum Eminentia pertractatis fuit in praxi penes officium V(ice) Comitis Pesthiensis, adjur.(andus) ad latus M(agnifici) D(omini) Protonotarii Szentkirályi.”
Magyarul: „Klauzál Imre Csongrád vármegyéből, elvégezvén a pesti királyi egyetemen kiváló jeggyel jogi tanulmányait, gyakorlaton volt Pest vármegyénél, felesküszik a méltóságos személynök úr oldalára.” A személynök ekkor és 1821 végén bekövetkezett haláláig az a Mailáth György volt, akit két évvel korábban az ifjú Imre felköszöntött, és aki így viszonozta a jókívánságokat. A másik bejegyzés pedig: „Klauzál Gábor Csongrád vármegyéből elvégezvén a pesti királyi egyetemen, kiváló jeggyel, jogi tanulmányait, gyakorlaton volt Pest vármegye alispánja (Bárczay Pál) hivatalában, felesküszik nagyságos Szentkirályi (László) ítélőmester oldalára.”

Imre korábban kitűnő diák lehetett, szónoki képességeivel is kivált társai közül. Abban az időben szokás volt, hogy egy-egy magas egyházi vagy világi tisztségbe kinevezett és beiktatott férfit a hívek vagy az illető hivatal, intézet, testület tagjai örömdalokkal köszöntötték. Az alig 16 éves Imre már 1815-ben magyarul köszöntötte „a nagy-váradi kir. nemes nevendékház” főkormányzójának kinevezett főtisztelendő Fejér Gábort, és abban az évben ugyancsak Váradon latin költeményt írt Thurótzy Antal László pap tiszteletére is. (13)
Immár a pesti királyi egyetemen „a törvények hallgatója” volt, amikor 1816. április 24-én magyar nyelvű névnapi felköszöntő költeményt szavalt el székhelyi Mailáth György királyi személynöknek és Tolna vármegye főispánjának, aki a Királyi (Ítélő)Tábla elnevezésű felsőbíróság elnöke és országgyűlések összehívása esetén az alsótábla (a köznemes Karok és Rendek törvényalkotó testülete) elnöke is volt. 1820. május 2.-án mondta el, majd nyomtatták ki herceg Koháry Ferenchez magyar főkancellárrá történt kinevezése alkalmából magyarul írt versét. Ígéretes tehetsége, vonzó egyénisége kitüntetésének számított ez az ünnepélyes szereplés, amellyel felhívta magára a jogász társadalom vezetőjének figyelmét.


Klauzál Gábor
Gábor korábban az 1818/19-1819/20. tanévben I.-II. évfolyamos bölcsész, az 1820/21-1821/22. tanévben pedig joghallgató volt az egyetemen, utána egy évig volt gyakorlaton Bárczay Pál alispán mellett, majd, mint említettük, 1823. augusztus 23-án lett táblai esküdt jegyző – régi szóval jurátus. Itt a híres jogász, az 1825/27. évi pozsonyi diétán Pest vármegye követe, Szentkirályi László ítélőmester oldalán öt negyedéves terminuson át dolgozott írnokként, végül 1824. szeptember 27-én kiváló eredményű ügyvédi vizsgát és esküt tett. (14)
Hazatérve Szegedre már az 1825. július 17-i tisztújításon – 21 évesen! – Csongrád vármegye fizetéses táblabírája lett, e tisztében az 1829. október 5-ei és az 1838. november 20-22-ei restaurációk megerősítették. 1841-ben e tekintélyt biztosító tisztéről lemondott.
Az ifjú táblabírót már 1827-ben országgyűlési követté választották (ne feledjük, hogy nagybátyja, Babarczy Imre volt az 1825/27. évi, immár a negyedik diétán Csongrád vármegye pozsonyi követe), de ő betegsége miatt nem fogadta el a megtisztelő megbízatást. Az 1827. évi VII. törvénycikk az állami adókivetési egységek, vagyis „A porták megigazítására szolgálandó országos összeírásról” előírta, hogy a következő, 1830-ban esedékes országgyűlésig az összes törvényhatóságban – vármegyében, szabad kerületben, szabad királyi városban – végre kell hajtani az adókivetés leendő kulcsául szolgáló jobbágytelki föld, rét, szőlő, állatállomány és ipari, kereskedelmi bevételi felmérést. Mindenütt egy helyi és egy idegen vármegyei összeíró biztos irányításával végezték fiatal tisztviselők a felmérést. Klauzál Gábor is részt vett ebben a nagy munkában, mint sokan mások, így Zemplénben Kossuth Lajos. Ő Esztergom vármegyében, mint országos (külső megyei) összeíró biztos, egyben Horvátországban mint nádori biztos dolgozott. Közvetlenül megismerhette az adózó nép tömegeinek nyomorúságát, amely élmény megerősítette az úrbéri viszonyok jobbításának, sőt eltörlésének szándékában őt is, és sok más nemzeti szabadelvű politikust.
Ekkoriban nősült meg: Prezetska Mária, az 1804-ben született asszony özvegyen lett a neje, esküvőjüket Szegeden, 1827. szeptember 26-án tartották. Gyermekükről nem tudunk. Húsz évig éltek együtt, amikor a betegség elhatalmasodott a nőn, aki Szegeden, 1848. január 26-án meghalt. Abban, hogy az a Klauzál Gábor, aki már az 1832/36. évi, majd még inkább az 1839/40. és 1843/44. évi pozsonyi diétákon az ellenzék „lelke és vezére” volt, nem lett negyedszer is Csongrád vármegye követe az 1847. november 11-én megnyitott országgyűlésen, két tényező játszott szerepet. A feleség súlyosbodó egészségi állapota, illetve a megye konzervatív pártvezére, saját unokatestvére, Babarczy Antal, aki megbuktatta a követválasztó gyűlésen. Ellenlábasát Szeged város 1846-ban még díszpolgárrá választotta, az 1848-as forradalom után viszont ezt nem bocsátották meg és megfosztották polgárjogától.


Klauzál Gáborné
Schmidt Emma, 1860 k.
Hősünk második házassága már jól ismert a budafokiak és tétényiek számára. A nála 28 évvel fiatalabb, 21 esztendős Schmidt (Kovács) Emmát (*1832 - Pest, 1889. április 9.), Nagysándor József aradi vértanú jegyesét, Kistétényben (jelenleg Budatétény), 1853. április 27-én vezette oltár elé. Három gyermekük született: Gábor (*Pest, 1857. március 11.-†1918 – neje: Degré Katica) jogot végzett, 1881 és 1917 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője volt, Emma (*1855-†1902 után) és Mária (*1859 – †1895): a Szegedi-Csongrádi Takarékpénztár részvényese pedig hajadon maradt. Máriát a kalocsai Miasszonyunk iskolanővérek intézetében taníttatta, a vizsgája napjára érkező apa 1866-ban ott lelte halálát. (15)

Egy Klauzál Gábor életrajz természetesen a politikai pályafutás ismertetésével lesz teljessé. Erre vonatkozóan részletes kutatásra nem vállalkozom, mivel a reformkori pozsonyi országgyűlések eseménytörténeti feldolgozása és elemzése – mint említést nyert – még elvégzetlen feladata a magyar történettudománynak és jómagam nem a politikai mozgalmak, hanem a politikusi életutak történetétben búvárkodom. Mindazonáltal egy igen érdekes adalék, az 1839/40. évi országgyűlés tagjairól és követeiről készített titkosrendőrségi összefoglaló jelentések tömegében talált, Klauzál Gáborra vonatkozó „jellemzést” magyarra fordítottam és remélem, a közeljövőben be is mutathatom.




Dr. Pálmány Béla
történész,
az Országgyűlés levéltárának ny. vezetője
2008. december



(1) Az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla Bp. 2002. 453-455.
(2) Libri Regii - Királyi Könyvek LVII. K. 288
(3) OSZK Mikrofilmtár F8/35797. (Klauzál cs.)
(4) Vasárnapi Újság 1861/3., 1866/32.
(5) Szluha Márton Árva Trencsén Zólyom vármegye nemes családjai (Felvidéki családok I.) Bp. 2006. 256.(Hrabovszky)
(6) Hellebronth Kálmán A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918.Bp. 1939. 213. p.
(7) Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Bp.-Szeged, 1994. 1847.
(8) Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (III. átdolgozott és javított kiadás) Bp. 2000. 446.
(9) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 6. k. 479-481. hasáb, Magyar Agrártörténeti Életrajzok I-P (szerk. Für Lajos és Pintér János) Bp., 1988. 181-184.
(10) Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. Bp. 2004. nem közli, Szögi. i. m. 2142.
(11) Pest-budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a fővárosi nemzetőrség történetéhez. (bev. szerk., vál. Czaga Viktória – Jancsó Éva) Bp. 2001. 89., 139., 143.
(12) OL O80 Személynöki Lt. Acta Juratorum (alábbiakban: Jurátusok) 1818., 1823.
(13) Szinnyei József i. m. 6. k. 481.
(14) OL O80 Jurátusok, uo. O78 Protocollum, uo. O81 Ügyvédvizsg. ir.
(15) Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéből. In Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XIX. Szeged, 1992. OSZK Filmtár Gyászjelentések (Klauzál)


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)