Notice: session_start() [function.session-start]: ps_files_cleanup_dir: opendir(/var/lib/php4) failed: Hozzáférés megtagadva (13) in /home/httpd/www/klauzal.hu/html/includes/config.php on line 62
Klauzál Gábor Társaság
Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Dombóvári kirándulás

2008. augusztus 16-án társaságunk egy része- kísérő érdeklődőkkel együtt összesen 22-en- dombóvári kiránduláson vett részt. A Kapos folyó mentén, 3 megye határán fekvő kisváros meglátogatásakor elsődleges célunk a Szigeterdőben található Kossuth-szoborcsoport megtekintése volt.


Az első független magyar kormány minisztereinek emléket állító, így Klauzál Gábort is egész alakos szoborral megörökítő emlékmű, 1927 és 1951 között az „ország főterén”, a Parlament előtt állt. Vendéglátóinknak köszönhetően, az egész napos kirándulás során sok új ismeretet szereztünk a szoborcsoport történetéről, hányattatásáról és tervezett jövőjéről, valamint Dombóvár egyéb érdekes látnivalóiról.


Kellemes kirándulóidőben, 10 órakor érkeztünk a város központjában található Dombóvári Helytörténeti Múzeumhoz, ahol dr. Kriston Vízi József néprajzkutató, a múzeum vezetője és Takács Istvánné nyugdíjas történelemtanár, az 1984-ben alakult Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke fogadott bennünket.
A múzeumnak helyet adó „kiskastély” 1896-ban épült a főszolgabíró és családja számára, később tiszti lakás, iskola is működött itt.
2000-ben Dombóvár Város Önkormányzata a Városszépítő és Városvédő Egyesület rendelkezésére bocsátotta az épületet, hogy helytörténeti gyűjteményt rendezhessenek be benne.
A helyi értékek megmentésében és őrzésében élen járó civil szervezet kiválóan élt a lehetőséggel. Állandó és időszakos kiállításokkal mutatják be Dombóvár és a Kaposmente néprajzát, s ahogy dr. Kriston Vízi József múzeumigazgató üdvözlő szavaiban ismertette, céljuk, hogy „látogatóbarát múzeumként” a helyi közösségeket szolgálják és a kiállított tárgyak segítségével, spontán módon is lehessen hon- és népismeretet tanulni.
A köszöntő szavak és az áprilistól az épületben működő Múzeum Kávézó finom kávéjának elfogyasztása után, vendéglátóink szakértő kalauzolásával részletesen ismerkedtünk a múzeum látnivalóival.

   

Sokunknak jelentett nagy élményt a „Kaposmenti fehér hímzés” különleges gyűjteménye, melyet az év során vándorkiállításként a Kapos menti falvakban is bemutatnak. Ezekben a falvakban (pl. Szakcs, Kocsola, Döbrököz, Pincehely, Kapospula, Attala) elsősorban a vőlegényingeket díszítették fehérhímzéssel, s ez az aprólékos, fehér alapon fehér, virág- és levélmintás hímzés különösen finom díszítést és eleganciát ad az ingeknek, azaz az ümögöknek.
Takács Istvánnétól hallhattuk a gyűjtemény történetét is. Dombóváron 1915 és 1948 között működött a Szent Orsolya Apácarend, ők az 1920-as években kezdték gyűjteni a fehérhímzéseket, amelyek hímzésmintaként szolgáltak a polgári iskolában és a tanítóképzőben. Az apácarend feloszlatása és az orsolyita nővérek elhurcolása után a tanítványok próbálták megóvni és elrejteni a hímzéseket, s a Városvédő Egyesület tavaly kezdett kutatásokat, hogy megtalálja azokat. Végül ez év áprilisában jutottak hozzá a gyűjteményhez, melynek legrégibb darabja 1787-ből való Kapospuláról.

 

A szomszéd teremben „A Biblia világa” című kiállítást nézhettük meg, azaz a városban és környékén összegyűlt bibliák legszebb és legérdekesebb darabjait.
        
Fő helyen a legrégibb, legértékesebb, az 1626-os, összesen 200 példányban megjelent, első teljes magyar nyelvű katolikus „Káldi-Biblia” egyik eredeti példányát láthattuk. Több évszázad magyar, latin és görög nyelvű szentírásai között hasonmás Vizsolyi Bibliát is felfedezhettünk, valamint az 1896-os kétkötetes Klasszikus Arany Bibliát, amelyet 1937-ben Esterházy Pál ajándékozott a helyi gimnáziumnak. De volt eszperantó biblia is, valamint a dombóvári zsidóság hagyatékából megmaradt héber és héber-magyar énekes és imádságos könyvek is.

Félbeszakítva múzeumi barangolásunkat, a közeli Szigeterdőben folytattuk a város nevezetességeinek megismerését. A Kapos folyó árterületéből kiemelkedő magaslat a 19. században még mocsári tölgyekkel teli sziget volt. Ezért hívják Szigeterdőnek a gyönyörű parkot, mely természetvédelmi terület is, s a szláv dombu=tölgy szóból származtatják Dombóvár („Tölgyesvár”) nevét.

 

Örömünkre szolgált, hogy a Szigeterdőben csatlakozott vendéglátóinkhoz és köszöntötte csoportunkat Szabó Lóránd, Dombóvár polgármestere is, így legfőbb úti célunkat a Kossuth-szoborcsoportot együtt tekinthettük meg, s hallhattunk tőle az önkormányzat nagy ívű terveiről az emlékművel kapcsolatban.
A parkban a mű egyes és kettős szobrokként több részre osztva áll, Klauzál Gábor Esterházy Pállal együtt alkot szoborkettőst. Természetesen közös csoportfényképezésre a Klauzál szobor előtt került sor, és itt hallgattuk meg a szoborcsoport történetét is.





A mű Horvay János (Pécs, 1874 - Budapest, 1944) szobrászművész alkotása, aki 1902-ben készítette el az első Kossuth-szobrot, mely Cegléden áll. Később több más városban is ő alkotta Kossuth szobrát,- valamennyi harcba hívó, lelkesítő államférfit örökít meg- így „Kossuth specialistának” számított.
A főváros 1903-ban írt ki két pályázatot, Kossuth és a Szabadságharc emlékének megörökítésére, és bár 90 pályamű érkezett, győztest nem hirdettek. Az 1908-ban megismételt pályázaton már Horvay János lett a győztes, aki a tervezett monumentális alkotásában egyszerre állított emléket Kossuthnak, a Batthyány-kormánynak és a Szabadságharcnak.
1918-ra, a 70. évfordulóra tervezte a mű elkészültét. Az erdélyi ruskicai bánya márványköveiből faragta alakok – Kossuth kivételével – a háború alatt készültek, ám a kezdetben jól haladó munkálatokat a világégés okozta pénzhiány, majd a ruskicai bánya román kézbe kerülése félbeszakította.
Végül 1926-ban gróf Klebelsberg Kunó javaslatára döntést hoztak az emlékmű befejezéséről, mely már csak azért is sürgőssé vált Budapestnek, mert ekkor már New York is készült felállítani saját (különben szintén Horvay alkotta) Kossuth-szobrát.
1927. november 6-án több mint százezer ember jelenlétében a Parlament előtti téren állították fel a szoborcsoportot. Az avatóünnepségen Horthy Miklós jelenlétében gróf Apponyi Albert tartott ünnepi beszédet, melyen az ország minden rendje és számos külföldi állam képviseltette magát. A szobormű talapzatára több ezer koszorú került.
Az ünnepélyes esemény kísérőjeként az addigi Országház teret (4 nappal a leleplezés előtt) Kossuth térnek nevezték át, míg a Parlament novemberben arról döntött, hogy az 1848. évi áprilisi törvények szentesítésének emléknapja (április 11-e) helyett március 15-e legyen a nemzeti ünnepünk. Végül az Országgyűlés felsőháza decemberben törvénybe iktatta Kossuth Lajos örök érdemeit és emlékét.

A Kossuth szoborcsoport egy korabeli képeslapon.
Az alakok balról jobbra: Esterházy Pál-Klauzál Gábor, Eötvös József-Széchenyi István, Kossuth Lajos, Battyhány Lajos, Szemere Bertalan, 
Deák Ferenc-Mészáros Lázár

(Mindkét kép Bartos Mihály tagtársunk gyűjtése.)
A kép az ún. szoborpróbát ábrázolja.
A Kossuth-szoborcsoport 1:1 arányú mintáját elkészítették festett kulisszának és azt próbálták a Kossuth téren mint látványelemet, a végleges felállítási hely kiválasztásához. A festett kulissza éppen az Országház főhomlokzata előtt látható (1926. március).


Az első független magyar kormány minisztereit megörökítő hatalmas, kétszeres ember nagyságú szobrok közös talapzaton álltak, középen Kossuth, a főalak – akinek szobra 50 cm-rel magasabb a többiekénél – jobbról, balról minisztertársai. A szobrok mögötti fal túlsó oldalán a Szabadságharcot jelképező relief volt.
A szoborcsoport már felállításakor megosztotta a közönséget. Petrovics Elek művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója elismeréssel szólt az alkotásról: „A szobor becsületére válik Horvaynak és Budapestnek, sőt az országnak…”, de sokaknak nem tetszett, hogy Horvay itt nem a harcra buzdító, lelkesítő Kossuthot ábrázolta, hanem a haza sorsáért aggódó, melankolikus államférfiakat.
Lyka Károly művészettörténész szerint ez egy pesszimista alkotás, a szobrok önállóan ugyan ragyogóak, ám együtt lehangolóak.
Mivel a szabadságharc tragikumát hangsúlyozta az alkotás, Rákosiék 1951-ben feldaraboltatták és elvitették a szobrokat, mert azok pesszimizmusa összeegyeztethetetlen volt az 1848/49-es forradalmunkkal szemben támasztott szocialista felfogással.

A száműzött szobrok évekig az Új Köztemetőben hevertek, lassanként fűvel benőve.


Antal István
Dombóvár tanácselnöke, Antal István 1959-ben, az Esti Hírlap egyik hirdetésében olvasta, hogy a szoborcsoportot bárki elviheti, aki az elszállítást fizeti.
Ő, aki 1948-ban, még budapesti egyetemistaként koszorúzott az emlékműnél, jól emlékezett a monumentális alkotásra. Mivel Dombóvár már előzőleg is tervezte Kossuth emlékének megörökítését, a tanácsülés határozata alapján Antal István 140 000 forintért Dombóvárra vitette a szobrokat.
A Kossuth-szoborcsoportot a Járásbíróság épülete elé szerették volna felállítani, eredeti megbontatlan formájában. A helyszínt a Műemléki Felügyelőség is - mivel az alkotást időközben műemlékké nyilvánították – jóváhagyta. A járási párttitkár azonban a felállítástnem engedélyezte – „…ha Budapesten pesszimisták a szobrok, Dombóváron nem azok?” „ A hatalmas szobrok elnyomják a környező házakat” – szólt az indoklás. Antal István még fegyelmit is kapott Dombóvár pénzének elherdálásáért és felfüggesztették állásából.

        

A szobrok 1961-ig a piactéren / Hunyadi tér/, majd az akkor még Béke parknak nevezett Szigeterdőben feküdtek. 1970-ben Dombóvár várossá válásakor került előtérbe ismét a szoborcsoport elhelyezése. A park adottságait figyelembe véve a szobrok megosztva kerültek felállításra. Ezt a felbontást a Horvay-féle alkotás sérelme nélkül meg lehetett valósítani, mert eredetileg is egymás mellett álltak, külön talapzaton.
Horvay a mű készítésekor komoly tanulmányokat folytatott, hogy kiket tesz egymás mellé.
A Művelődésügyi Minisztérium anyagi támogatással járult hozzá a felállításhoz és a restauráláshoz. 1973-ban a Dombóvári Napok keretében került sor az ünnepélyes felavatásra.

     

Kossuth hosszú tógában a sétaút tengelyében áll, a sétaút két oldalán a többi miniszter.
Balról gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, kezében a törvénykönyv, jobbról Szemere Bertalan belügyminiszter. Aztán szoborkettősök következnek jobbról Deák Ferenc és Mészáros Lázár, távolabb gróf Széchenyi István és báró Eötvös József, balról Klauzál Gábor és herceg Esterházy Pál. Ez utóbbi kettős mozdulatait és érzelmeit társaságunk és vendéglátóink közül többen is elemezték. /Esterházy fogja, vagy lefogja Klauzál kezét? mit takar a mozdulat? miért néz mélyen lefelé Klauzál?, Esterházy nyugtatni próbálja Klauzált, mert rémképek gyötörték vagy, mert muszkainvázióról vizionált? stb./.

A relief önállóan, egy mellékúton került felállításra. Ifjú dobos, harci lobogót hordozó öreg, feleség és kisgyermek, harcra kész és sebesült katona, mind-mind a szabadságért hozott áldozatot jelképezik. Petőfi „Élet vagy halál” című költeményének első versszaka, mely Horvay alkotásán szerepelt, 1973-ban még nem kerülhetett fel a műre:


A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.


A Dombóvári Városvédő- és Városszépítő Egyesület, - amely megalakulása óta igyekszik óvni a műalkotást és környezetét - utólag 1998-ban elhelyeztette a reliefen.

A hatalmas fák alatt álló szobrokat 1998-ban restaurátorok tisztították meg nagynyomású vizes mosással, a tavalyi évben a Batthyány-évforduló kapcsán is történt egy kisebb vizes tisztítás, ám szükség lenne a szobrok szakértő restaurálására.
Szabó Lóránd polgármestertől megtudtuk, hogy a restaurálást komoly átalakítással szeretnék összekapcsolni.
A rekonstrukciós tervek szerint szeretnék történelmi, majd nemzeti emlékhellyé nyilvánítani a helyszínt. A szoborcsoport egyedülálló, mert csak itt látható az első független magyar kormány mind a kilenc tagja együtt, egész alakos szobrokkal.

Európai Uniós források felhasználásával, a Szigeterdő adottságait figyelembe véve történne az emlékhely kialakítása. A szobrokat közelítenék egymáshoz, a relief a szoborcsoporttal szemben helyezkedne el, s az egészet oszlopcsarnok venné körül. Helyet kapna felvonhatóan a nemzeti lobogó, a tervek közt szerepel még egy Kossuth-ivókút létrehozása, s a hosszú távú elképzelések közt többek között a Magyar Miniszterelnökök Panteonjának létrehozása is.
A polgármester ismertette a Szigeterdővel kapcsolatos további elképzeléseket is, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a park az emlékhely mellett a dombóváriak közkedvelt pihenőhelye legyen (szökőkút, játszótér, a vártorony körül vízzel teli várárok, vadkacsákkal és csónakokkal stb.)
Abban a reményben, hogy a szép tervek valóra válnak, ígéretet tettünk a polgármesternek egy újabb látogatásra 2011-ben.

A szoborcsoport mellett a Szigeterdő másik látnivalóját is felkerestük, egy feltárt és helyreállított középkori lakótornyot. A várat a leletek alapján a 13. században építették, és a 16. században pusztult el. A rekonstrukció 2004-ben fejeződött be.

A lakótorony 3 szintje közül a középsőben található a Tegulárium. Ez a bélyeges téglagyűjtemény 765 db különböző korból, műhelyből és térségből származó égetett téglát foglal magába. Gyűjtője és tulajdonosa Őri Nándor építőmester, a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetőségi tagja. Ő kalauzolt végig bennünket a kiállításon, részletesen bemutatva a különböző téglaégetők és korok termékeit.
Dombóváron több téglagyár is működött az elmúlt századokban, közülük egy még ma is üzemel. A térséget birtokló Esterházyak uradalmát is szolgáló téglagyárak termékei saját jegyet-bélyeget hordozó téglákkal szerepelnek, ezek az Esterházy-téglák. De láthattunk különböző helyekről származó helységneves téglákat és évszámos téglákat (az évszámot 1640-től jelölik a falazóköveken). Voltak középkori azonosító jelekkel ellátott téglák, de a jelek közül soknak a jelentését még a téglakutatók sem ismerik. Láthattuk a sajátos életformájú vándor-téglaégetők „lábnyomos” tégláit, és a tégla formázás és készítés eszközeit is.
A kiállítás végén kis emléktéglát kaptunk valamennyien.



A lakótorony felső szintjén a „Szobor és ünnep született” című kiállítást nézhettük meg, ez szorosan kapcsolódott elsődleges úti célunkhoz. Horvay alkotásának elkészültekor nemcsak egy szobor, de a törvényhozók döntésének köszönhetően egy ünnep is született. Március 15-e 1928-tól 1951-ig lehetett nemzeti ünnep, ezt követően 1988-ig csak iskolai emléknap volt.


A kiállítás korabeli dokumentumokkal és fotókkal mutatja be a szobor történetét a tervtől a megvalósításig, az avatóünnepséget, majd a szoborcsoport további kalandos útját. Szerepelnek dokumentumok március 15. megünneplésével kapcsolatban is. A fényképek és újságcikkek segítségével végigkövethettük Horvay művének sorsát, s a darabokban heverő szobrokat látva, érezhettük, hogy milyen közel is állt a pusztuláshoz.
Mivel a kiállítást a dombóváriak az egész országban szeretnék bemutatni, lehetőség nyílik, hogy jövőre kerületünk érdeklődői Budatétényben is megtekinthessék.

A sok élményt nyújtó Szigeterdőt elhagyva a Hotel Dombóvár éttermében költöttük el kellemes ebédünket, majd visszatértünk a Helytörténeti Múzeumba.

Itt először társaságunk elnöke, dr. Dobos Károly mutatta be előadásában a Városszépítő Egyesület tagjainak Klauzál Gábor életének legfőbb mozzanatait és a Klauzál Gábor Társaság eddigi tevékenységét. Az előadás végén Takács Istvánné megajándékozta elnökünket az Egyesületük által kiadott Kossuth-szoborcsoport képeslapcsomaggal és A Dombóvár ANNO, A dombóvári zsidóság története és a Múzeum, a helytörténeti gyűjtemény című könyvekkel.



Ezután a fennmaradó nem túl hosszú időben tovább ismerkedtünk a múzeum anyagával, többek között láthattunk egy kézi szedésű, még működő nyomdagépet a 19. századból, amelyhez hasonlóval Landerer és Heckenast nyomdájában is dolgoztak, pénz és érmegyűjteményt, Kaposmenti bútorokat és használati tárgyakat.
Az udvaron megtekintettük az egyedi készítésű búbos kemencét, amelyben jeles napokon, így augusztus 20-án is a vidékre jellemző langallót sütik.
Hallhattunk a múzeum további terveiről, a most következő felújításról, s azon törekvésről, hogy a látogatók minél nagyobb számban tekintsék meg az itt látható értékeket, s a felfedezés örömével távozzanak és térjenek ismét vissza.



Szívesen töltöttünk volna még több időt is Dombóváron, ahol nemcsak Klauzál Gábor és minisztertársai szobrát és sok egyéb látnivalót tekinthettünk meg, hanem megismerhettünk egy értékmegőrzésben élenjáró, lelkes, komoly célkitűzésekkel rendelkező közösséget is.
Reméljük, hogy együttműködésünk a továbbiakban is folytatódni fog!


Andrásofszky Csilla – 2008. szeptember


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)