Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Politika és divat

Néhány gondolat a 19. század közepének divatjáról Klauzál Gábor és Schmidt Emma esküvőjének évfordulója alkalmával.
(Elhangzott 2008. április 28-án a Klauzál Napok Tétényben programsorozata keretében a budatétényi Szent Mihály kápolnában.)


Klauzál Gábor 1853. április 27-én vette nőül Schmidt Emmát. 1853-ban még egy híres esküvő volt, Ferenc József császár vezette oltárhoz fényes külsőségek között Wittelsbach Erzsébetet. Ebből az alkalomból az Iris nevű divatlap megjelentetett egy divatképet azzal az aláírással, hogy ez Erzsébet menyasszonyi öltözéke.


Erzsébet mennyasszonyi ruhában, 1854
Az nem biztos, hogy Erzsébet valóban ezt viselte menyegzője alkalmával, de a ruha jellemző a 19. század közepére. A fehér esküvői női öltözék ekkor még viszonylag új dolog. A 18. század második felében ezüstszínű ruhát, azt megelőzően, pedig feketét hordtak az ünnepélyes alkalommal, s ez a szokás megmaradt a magyar népviseletben helyenként egészen a 19. század végéig. A század elejétől terjed a fehér menyasszonyi ruha fátyollal, de kizárólag az elsőházasság alkalmával, mert a fehér a szüzesség jelképe. A ruhának a templomi esküvő alkalmával magas nyakúnak és hosszú ujjúnak illett lennie. A fejen a fátyol és a mirtuszkoszorú szintén a szüzesség szimbóluma volt. Azt tehát, hogy milyen ruhában lehetett Schmidt Emma, amikor belépett a kápolnába, el tudjuk képzelni, de hogy milyet viselt Klauzál, már nehezebben. Mert azt tudjuk, hogy milyen volt a legutolsó divat, de a 19.században komoly férfi nem öltözködött a legutolsó divat szerint. Klauzál 48, Schmidt Emma 20 éves, ami nekünk komoly korkülönbségnek tűnik, de ebben az időszakban nem volt különleges, az általános elfogadott amúgy is minimum 10-15 év volt. Klauzál valószínűleg térdig érő sötétszínű szalonkabátot, vagy frakkot, keményített gallérú fehér inget, nyakában sötétszínű, lazán csokorra kötött selyemkendőt, és esetleg világos színű, vagy kockás pantallót hordott. Egy dolog biztos Klauzál öltözékével kapcsolatban: nem viselt magyar ruhát, mert az tiltott volt, és nem valószínű, hogy friss házasként a fogdába akart kerülni.




Divatkép 1846-ból


Mennyasszonyi divatkép, 1861
Az 1861-es divatképen a menyasszony magyar szabású öltözékben van, és a férfi is magyar ruhát visel. Közben ugyanis alaposan megváltoztak a politikai viszonyok.

De milyen is a magyar ruha? A magyar történelem folyamán kialakult egy sajátos viselet, ami a17. század végéig nagyon fontos, a nemzeti hovatartozás jelzése. Erdélyben nem is lehetett európai divatú, un.” szalagos” módit viselni. A törökök kiűzése után, a 18. századi prosperitás éveiben kezdett ez a nemzeti viselet idejét múlttá, sőt, úgy is lehet divatos szóval mondani, „okafogyottá” válni. A gazdaság pörgött, több pénz is volt, a fiatalok divatosan akartak öltözködni. Különösen ez volt a helyzet a napóleoni háborúk alatt, amikor a magyar búzának és marhának nagyon jó ára volt. 


Reformkori magyar viselet
A háborúk befejeztével megint változtak a politikai és gazdasági viszonyok. A reformkor a magyar viselet reneszánszának, újjászületésének korszaka. Az 1830-as években az országgyűlésekkel párhuzamosan, új formában, az akkori napi divathoz igazítva jelent meg a magyar ruha. A hölgyeknél a piros-fehér-zöld színek rejtett használata is jelezte jó honleányi voltukat. A férfiaknál pedig a 17. századi történelmi formákat keverték a napi divattendenciákkal. Ugyanakkor kétféle magyar viselet alakult ki. Az egyik a díszmagyar, ami a magyar nemesség öltözéke az udvarnál, és a hétköznapi, mindennap viselt magyar ruha, amit a divatképen is láthatunk. A középen álló figura pantallót visel és egy dolmányt mente ujjakkal, amit kazinczynak hívtak. A jobboldali figura viselete nem egy furcsa, jelmezbáli ötlet, hanem egymás mellett, egy alakon a magyar és az európai ruha, így jól láthatjuk a kettő hasonlóságát:
A fejen a csákó a cilindernek felel meg.
A térdig érő zsinóros atilla az un. szalonkabátnak.
Pantalló és kivágott cipő helyett - szűk magyar nadrág és bokacipő.

Ez a divatossá igazított magyar ruha már nem azonos a nagypapa megunt, molyrágott dolmányával, ezért a fiatalok is büszkén öltik magukra. A ruha mutatós, és egyben megfelel a romantikus hazafiság elveinek: magyar ember magyar ruhát hordjon! Természetesen erős a politikai töltete is, az atilla viselete látványosan jelzi a Habsburgokkal és a bécsi udvarral szembeni ellenállást. 


Kisfaludy Károly halálos ágya mellett Bajza József, Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc

1849 után ez a fajta öltözék rendeletileg tiltott, egészen az 1850-es évek végéig. 1859-ben meghal a költő Kisfaludy Károly. A politikai helyzet közben alaposan átalakult, Ausztria már elvesztette Itáliát, megrendült Ferenc József nemzetközi pozíciója. Enged az önkény, ennek az egyik első jele, hogy a hatalom elnézi a magyar ruhát.
Ettől kezdve mindenki nemzeti ruhát visel. Legtöbbször fekete, zsinórozott különböző hosszúságú atillát, csizmanadrággal. De keverik a nyugati és magyaros darabokat is. Atillát pantallóval, szalonkabátot csizmanadrággal, stb. Jókai Mór szellemes meghatározása szerint „ pisli ungrisch, pisli teutsch”, amit úgy lehet lefordítani, hogy „kisit matyar, kisit német”
Ebben az időszakban a három hónapja bevándorolt sváb is csináltat magának magyar ruhát, bár kétségtelen, hogy a jogász ifjúság rossz néven veszi, és esetleg megkergeti azt, aki nem nemzeti viseletet hord.

       
Egy „magyar dalidó”, 1860 k.
      
Egy eredeti fénykép, 1860 k.
A bálokon is illik mind a nőknek, mind a férfiaknak magyar ruhában megjelenni. Jellemző az a korabeli anekdota, hogy egy fiatalember frakkban ment a bálba, ahol lányok kikosarazták a ruhája miatt. Búsan bandukolt hazafele, amikor az utcán találkozott egy német pajtásával, aki kölcsönadott neki egy magyar ruhát. Így a német barát öltözékében már táncoltak vele a lányok.
A női magyar viselet is kétféle, az egyik a kötényes, fátylas díszmagyar, másik a hétköznapi, egyszerűbb. A női ruhánál a zsinórozás az, ami a magyaros jelleget megadja. 

A derék fűzővel összeszorítva, a szoknya bőségét pedig acélabroncsokból készült alsószoknya, a krinolin biztosítja. Krinolin alól csak a cipő hegyének illett kilátszania, ha valaki nem akarta, hogy megszólják. A ruhák általában sötét színűek, főleg, ha tekintélyes, idősebb hölgyről van szó. Emma bizony a kép készültekor, az 1860-as évek elején közelebb van a 30-hoz, mint a húszhoz, és köztiszteletben álló idősebb ember felesége. A harmincadik év a 19. század közepén az ifjúság végét jelentette.

Ha Klauzál Gáborné Schmidt Emma képe mellé egy egykorú külföldi hölgy képét tesszük, akkor világosan láthatjuk, hogy öltözéke zsinóros magyaros volta ellenére is tökéletesen megfelelt kora divatjának.


Egy eredeti fénykép, 1860 k. 

Klauzál Gáborné Schmidt Emma, 1860 k.

Klauzál Gábor, 1860 k.

Szigligeti Ede, 1860 k.


Klauzál Gábor pedig, jó magyar emberként természetesen zsinóros atillában, magyar nadrágban fényképeztette le magát és így maradtak meg mindketten az utókor számára.


F. dr. Dózsa Katalin
Művészettörténész
Címzetes egyetemi tanár

2008. július


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett