Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 2. rész

A Kurca folyó nagy kanyarját s a Vármegyeházát magunk mögött hagyva, néhány száz méterre északnak fordulva megérkeztünk szegvári utazásunk második állomásához.

Szegvár

Falumúzeum

A Kurca folyó nagy kanyarját s a Vármegyeházát magunk mögött hagyva, néhány száz méterre északnak fordulva megérkeztünk szegvári utazásunk második állomásához, a több mint 250 éves, barokk katolikus templom szomszédságában épült, XVIII. század végi oszlopsoros, nádtetős uradalmi tisztilakhoz, a Károlyi grófok régvolt ispánjainak egykori házához. A hosszú épület több mint 8 szobájában működik a Szegvár történetét és néprajzát bemutató országosan híres falumúzeum, melyet az intézményt 1981. óta, tehát lassan negyedszázada vezető, s a Dóczy–Károlyi-féle vármegyeházánál útikalauzunkká szegődött Kovács Lajos muzeológus szakértő tárlatvezetésével szemlélhettünk meg.

A szegvári falumúzeum
oszlopsoros verandája
Bögrecsendélet Gólyafészek
a múzeum kéményén
Kovács Lajos muzeológus,
a falumúzeum igazgatója

A Falumúzeum alapítója az 1848–49-es szabadságharc centenáriuma tiszteletére szervezett országos kiállítások keretében helyi tárgygyűjtést vezető Jaksa János (1904–1981) szegvári tanítómester volt, kinek kollekcióját bővítve 1954. júliusában nyithatta meg kapuit Magyarország második falumúzeuma – az 1949-ben induló, Kiss Pál (1809–1867) honvédtábornokról elnevezett tiszafüredi pásztornyergeiről híres múzeum után –, mely a jelenlegi helyén 1973. szeptember 30-a óta várja látogatóit.
A csodálatosan összeválogatott tárlat érdekességekben bővelkedő, megannyi látnivaló anyagát – az ott létünk rövidsége okán – lehetetlenség lenne itt felsorolni, így csak (talán) a leglényegesebbekről maradt képeket villantanám fel:

Az első szobában rögtön szembesültünk az 1848. október 2-i toborzó szónoklatból tárgyiasult Kossuth-kultusz relikviákká nemesült emlékeivel, így (többek között) az ominózus 1867. április 9-én szignáltatott fényképpel, egy Agócs Sándor nevű közvitéz honvédről készült portréval, a fősodorvonalba helyezett, Tápió-vidéke menti Úri község plébánosa által Szegvárra „menekített” Gracza-féle, 1908-as, gipszből készült Kossuth-mellszoborral, s végül kellemes színfoltként: az országon végigsöprő „tizenkét pont”-hoz Suhajda Károly szegvári káplán által fűzött, a szószékről kiprédikált magyarázat 1848. március 22-i keltezésű kéziratával.
Álljon itt belőle ízelítőként az örökérvényű zárógondolat:


Suhajda Károly prédikációja
„Végre minden ember egyenlő szabad és testvér legyen,
hogy így kezet fogva eggymással minden viszálkodásokat
elkerülve, minden korteskedésnek pártoskodásnak véget
vetve felvirágozzon a magyar Haza.
Áldja meg az Isten a magyarok szép törekvéseit!”

Ugyane szoba falain látható az egyik oldalt a Forray Sándor által adományozott, a Kurca folyó túlpartjáról fotografált, az 1909-es régi Vármegyeházát – az ősi Dóczy-várkastély bástyamaradványait és az 1910-ben lebontott börtönt – ábrázoló fényképe, s a róla készült nagyméretű, ifj. Purgel Ferenc festette hasonmáskép, míg a másik oldalon egy 1851-ben kézzel rajzolt Csongrádvármegye-térkép látható.

A Szegvár–tűzkövesi szoba A sarlós isten

A következő kiállítóteremben Szegvár európai hírű nevezetessége, a dr. Csalog József (1908–1978) régész-néprajzkutató vezetésével 1954–69 között feltárt Szegvár–tűzkövesi neolit-település ásatásai során megtalált égetettagyag-szobor másolata vehető szemügyre, melynek eredetije a szentesi Koszta József Múzeumban található.
A Kr. e. 4450–4035. közötti újkőkori, mediterrán eredetű tiszai kultúra termelésimód-váltása során kultikus fordulat következett. Ennek eredményeként keletkezett a teremtés koronája legjelentősebb férfiisten-ábrázolása, az önálló plasztikaként első műalkotásnak ismert, trónuson ülő „Sarlós isten”-szobor. Az emberi szemmel láthatatlan arcú istenség lapos maszkkal fedett cifferblattja magasba tekint, jobb kezében az eget a földtől elválasztó világteremtő sarlóval, mely az egyiptomi fáraók nehaha-ját (vagyis légycsapókorbácsát) megelőzve, hasonmód vállra szegve nyugszik.
A ’60-as évek elején, az időlegesen befedett neolitikumi ásatások fölé praktikusan emelt szarvasmarha-istállók jószágainak „hála” a világörökség részét képező tűzkövesi település az utókor számára sajnos megsemmisült, így mementóként csak az ásatások során kiemelt tárgyi emlékek, s a Falumúzeum egy szobájában berendezett, s teljes egészében növényi anyagokból készült újkőkor-emberi fonottház maradt.

Tovább haladva a múlt-múlt századi szegvári parasztlakok jellegzetes konyháinak népi kulináris használati tárgyakkal díszített környezetében s a korabeli bútorokkal és berendezési tárgyakkal arranzsírozott, döngölt agyagpadlójú, gerendás mennyezetű parasztszobákban gyönyörködhettünk. A falakon sorjáztak a Vérmezőn lefejezett jakobinus-vezér Martinovics Ignác exhumálójának, Bartucz Lajos (1885–1966) egyetemi tanár népéleti fényképei, melyek egyben részét képezik a budapesti Néprajzi Múzeum egykori igazgatójává lett szegvári születésű antropológus-professzor falumúzeum béli emlékkiállításának.

Az utolsó szobában Szeg várának, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója, dr. Vörös Gabriella régész által, 1988–91 között vezetett ásatások során feltárt Dóczy-féle castellum köveit és vaseszközeit, illetve a leletmentés rekonstrukciós rajzait, régi térképeket vehettük górcső alá.

Visszaérve a Falumúzeum kiinduló termébe az emlékkönyvbe történő bejegyzésünk ujjgyakorlataként a tárgyi szemléltetőeszköznek kihelyezett tiszai kultúra embere által használt, s gyönyörűen megmunkált fekete obszidián-kőeszközt markolászhattuk meg végre, gyermeki örömöket idézve fel általa.

Megköszönvén házigazdánknak a kiválóan sikerült szegvári úti kalauzolását, elnökünk átnyújtotta a Lics Pincészettel közösen címkéztetett, bicentenáriumi „Klauzál-nedűnk” névre szóló nullszériáját, egy üveg jó Pákozdi Cabernet Sauvignon száraz vörösbort.

Klauzál-borok Ceremónia Klauzál-borok Összeállunk néhányan

Ezzel, bár bevégeztük a Csongrád megyei Klauzál túránk első állomását, mindannyian megállapíthattuk, hogy e Szegváron eltöltött emlékezetes egy óra kevés volt ahhoz, hogy mélyebben magunkba szívhassuk e különleges hangulatot árasztó, s csodálatos múlttal megáldott (több mint hétezer éves) alföldi település nyugalmát.

Éljen Klauzál!
Viszlát Szegvár!

Hódi Szabolcs – 2005. július

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.

Előzmény illetve folytatás:
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 1. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 3. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 4. rész »  


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (28)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (40)
Wolf-kripta (21)