Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 2. rész

Szegvár

Falumúzeum

A Kurca folyó nagy kanyarját s a Vármegyeházát magunk mögött hagyva, néhány száz méterre északnak fordulva megérkeztünk szegvári utazásunk második állomásához, a több mint 250 éves, barokk katolikus templom szomszédságában épült, XVIII. század végi oszlopsoros, nádtetős uradalmi tisztilakhoz, a Károlyi grófok régvolt ispánjainak egykori házához. A hosszú épület több mint 8 szobájában működik a Szegvár történetét és néprajzát bemutató országosan híres falumúzeum, melyet az intézményt 1981. óta, tehát lassan negyedszázada vezető, s a Dóczy–Károlyi-féle vármegyeházánál útikalauzunkká szegődött Kovács Lajos muzeológus szakértő tárlatvezetésével szemlélhettünk meg.

A szegvári falumúzeum oszlopsoros verandája		Bögrecsendélet		Gólyafészek a múzeum kéményén		Kovács Lajos muzeológus, a falumúzeum igazgatója

A Falumúzeum alapítója az 1848–49-es szabadságharc centenáriuma tiszteletére szervezett országos kiállítások keretében helyi tárgygyűjtést vezető Jaksa János (1904–1981) szegvári tanítómester volt, kinek kollekcióját bővítve 1954. júliusában nyithatta meg kapuit Magyarország második falumúzeuma – az 1949-ben induló, Kiss Pál (1809–1867) honvédtábornokról elnevezett tiszafüredi pásztornyergeiről híres múzeum után –, mely a jelenlegi helyén 1973. szeptember 30-a óta várja látogatóit.
A csodálatosan összeválogatott tárlat érdekességekben bővelkedő, megannyi látnivaló anyagát – az ott létünk rövidsége okán – lehetetlenség lenne itt felsorolni, így csak (talán) a leglényegesebbekről maradt képeket villantanám fel:

Az első szobában rögtön szembesültünk az 1848. október 2-i toborzó szónoklatból tárgyiasult Kossuth-kultusz relikviákká nemesült emlékeivel, így (többek között) az ominózus 1867. április 9-én szignáltatott fényképpel, egy Agócs Sándor nevű közvitéz honvédről készült portréval, a fősodorvonalba helyezett, Tápió-vidéke menti Úri község plébánosa által Szegvárra „menekített” Gracza-féle, 1908-as, gipszből készült Kossuth-mellszoborral, s végül kellemes színfoltként: az országon végigsöprő „tizenkét pont”-hoz Suhajda Károly szegvári káplán által fűzött, a szószékről kiprédikált magyarázat 1848. március 22-i keltezésű kéziratával.
Álljon itt belőle ízelítőként az örökérvényű zárógondolat:

Suhajda Károly prédikációja

„Végre minden ember egyenlő szabad és testvér legyen,
hogy így kezet fogva eggymással minden viszálkodásokat
elkerülve, minden korteskedésnek pártoskodásnak véget
vetve felvirágozzon a magyar Haza.
Áldja meg az Isten a magyarok szép törekvéseit!”

Ugyane szoba falain látható az egyik oldalt a Forray Sándor által adományozott, a Kurca folyó túlpartjáról fotografált, az 1909-es régi Vármegyeházát – az ősi Dóczy-várkastély bástyamaradványait és az 1910-ben lebontott börtönt – ábrázoló fényképe, s a róla készült nagyméretű, ifj. Purgel Ferenc festette hasonmáskép, míg a másik oldalon egy 1851-ben kézzel rajzolt Csongrádvármegye-térkép látható.

A Szegvár–tűzkövesi szoba		A sarlós isten

A következő kiállítóteremben Szegvár európai hírű nevezetessége, a dr. Csalog József (1908–1978) régész-néprajzkutató vezetésével 1954–69 között feltárt Szegvár–tűzkövesi neolit-település ásatásai során megtalált égetettagyag-szobor másolata vehető szemügyre, melynek eredetije a szentesi Koszta József Múzeumban található.
A Kr. e. 4450–4035. közötti újkőkori, mediterrán eredetű tiszai kultúra termelésimód-váltása során kultikus fordulat következett. Ennek eredményeként keletkezett a teremtés koronája legjelentősebb férfiisten-ábrázolása, az önálló plasztikaként első műalkotásnak ismert, trónuson ülő „Sarlós isten”-szobor. Az emberi szemmel láthatatlan arcú istenség lapos maszkkal fedett cifferblattja magasba tekint, jobb kezében az eget a földtől elválasztó világteremtő sarlóval, mely az egyiptomi fáraók nehaha-ját (vagyis légycsapókorbácsát) megelőzve, hasonmód vállra szegve nyugszik.
A ’60-as évek elején, az időlegesen befedett neolitikumi ásatások fölé praktikusan emelt szarvasmarha-istállók jószágainak „hála” a világörökség részét képező tűzkövesi település az utókor számára sajnos megsemmisült, így mementóként csak az ásatások során kiemelt tárgyi emlékek, s a Falumúzeum egy szobájában berendezett, s teljes egészében növényi anyagokból készült újkőkor-emberi fonottház maradt.

Tovább haladva a múlt-múlt századi szegvári parasztlakok jellegzetes konyháinak népi kulináris használati tárgyakkal díszített környezetében s a korabeli bútorokkal és berendezési tárgyakkal arranzsírozott, döngölt agyagpadlójú, gerendás mennyezetű parasztszobákban gyönyörködhettünk. A falakon sorjáztak a Vérmezőn lefejezett jakobinus-vezér Martinovics Ignác exhumálójának, Bartucz Lajos (1885–1966) egyetemi tanár népéleti fényképei, melyek egyben részét képezik a budapesti Néprajzi Múzeum egykori igazgatójává lett szegvári születésű antropológus-professzor falumúzeum béli emlékkiállításának.

Az utolsó szobában Szeg várának, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója, dr. Vörös Gabriella régész által, 1988–91 között vezetett ásatások során feltárt Dóczy-féle castellum köveit és vaseszközeit, illetve a leletmentés rekonstrukciós rajzait, régi térképeket vehettük górcső alá.

Visszaérve a Falumúzeum kiinduló termébe az emlékkönyvbe történő bejegyzésünk ujjgyakorlataként a tárgyi szemléltetőeszköznek kihelyezett tiszai kultúra embere által használt, s gyönyörűen megmunkált fekete obszidián-kőeszközt markolászhattuk meg végre, gyermeki örömöket idézve fel általa.

Megköszönvén házigazdánknak a kiválóan sikerült szegvári úti kalauzolását, elnökünk átnyújtotta a Lics Pincészettel közösen címkéztetett, bicentenáriumi „Klauzál-nedűnk” névre szóló nullszériáját, egy üveg jó Pákozdi Cabernet Sauvignon száraz vörösbort.

Klauzál-borok		Ceremónia		Klauzál-borok		Összeállunk néhányan

Ezzel, bár bevégeztük a Csongrád megyei Klauzál túránk első állomását, mindannyian megállapíthattuk, hogy e Szegváron eltöltött emlékezetes egy óra kevés volt ahhoz, hogy mélyebben magunkba szívhassuk e különleges hangulatot árasztó, s csodálatos múlttal megáldott (több mint hétezer éves) alföldi település nyugalmát.

Éljen Klauzál!
Viszlát Szegvár!

Hódi Szabolcs – 2005. július

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.

Előzmény illetve folytatás:
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 1. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 3. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 4. rész »