Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Barangolások – Párizsban, Teleki Blanka montparnasse-i sírjánál

A francia fővárosban tartózkodó Glattfelder Tamás és Gonda Dorottya tagtársaink 2007. február 25-én, a közelgő március 15-e alkalmából felkeresték és egyesületünk nevében elhelyezték megemlékezésük csokrát, Párizs montparnasse-i temetőjében nyugvó Teleki Blanka sírjánál.


Szabadságharcunk legszebb, legtisztább női alakja gróf Teleki Blanka, ez a sokat szenvedett vértanú.” - írja a magyar nőnevelés egyik úttörőjéről Tóth Béla, anekdotagyűjteménye egyetlen Teleki Blanka és Leővey Klára emlékének szentelt rövidke története(1) bevezetőjében.


A 2006/2007-es esztendő, számos évfordulója kapcsán Teleki Blanka emlékéve volt. Múlt év július 6-án ünnepelhettük ugyanis születése bicentenáriumát, míg idén két alkalommal is módunk volt felidézni történelmi alakját. A Bach-korszakban elszenvedett 6 évi várfogsága utáni szabadulása 150. évfordulója (május 11.) kapcsán, illetve nemzeti ünnepünkön, október 23-án: halála 145. évfordulójára emlékezve. E kettős jubileumi év kínálta alkalom, de főként az éppen Párizsban időző tagtársaink jóvoltából, egyesületünk nevében felkereshettük e buzgó honleány montparnasse-i temetőben található sírját.

 Teleki Blankánál Párizsban

Teleki Blanka a Montparnasse temetőben nyugszik! – hangzott a társaság titkárának sokatmondó figyelmeztetése, mikor hírét vette, hogy meglátogatom férjemet, aki francia fővárosban dolgozik. A közös pár napot turistáskodással terveztük tölteni, így elhatároztuk, hogy felkutatjuk a sírt.
Őszintén szólva nagyon keveset tudtam Teleki Blankáról. Negyvennyolcas, honleány, nevelő! – morfondíroztam magamban. Párizsi látogatásom második napján, mely kissé esősnek ígérkezett, végre felkereshettünk egy magyart Párizsban. A temetőgondnok készségesen igazított el, így csak számolgatnunk kellett a sírokat a megjelölt soron: huszonnyolc, huszonkilenc, TELEKI BLANKA. Egy sima, rusztikus kőlap. Igazság szerint arra számítottam, hogy a helyi magyarok gondozzák ezt a kis emlékhelyet, hogy valami táblát találunk, ami mindenkivel tudatja, milyen nagyszerű asszony pihen itt az örökkévalóságig.

Valóban: miért érdekes nekünk, Klauzálosoknak Teleki? Vasvári Pál is tanított abban a leánynevelő intézetben, melyet Teleki Imre gróf nagyobbik leánya, Blanka alapított 1846-ban, Pesten(4). Teleki Blanka (1806–1862) a nemzeti nyelvű nőnevelés elkötelezettje volt. Nagynénje, Brunszvik Teréz környezetében a reformországgyűlések figyelmes hallgatójává lett. E két fölvilágosult nemesasszony alapította azt az intézményt, ahol kizárólag magyar nyelven folyt az oktatás.
1848. március idusa után az itt oktatók és növendékeik is a forradalom lázában égtek. A leánynevelő tevékenységét abba kellett hagyniuk, sőt, később Blankát börtönbe is zárták – hat évet töltött osztrák császári fegyintézetekben(5). Párizsba, húgához, szabadulása után, 1861-ben jutott el. Csupán rövid időt tölthetett álmai városában, szeretető családja körében.

Magam pedagógus vagyok, az a fajta, aki folyton reformokat szeretne bevezetni az iskolában, aki úgy érzi, jobbítani kell, mindig csak jobbítani! Teleki Blanka forradalmár volt, honleány, nevelő. Minden, amit tisztelhetünk, ami példát adhat nekünk. Rájöttem arra is, mit keresek én a Klauzál Gábor Társaság soraiban –ugyanazt, amit Teleki Blanka Klauzál Gábor társaságában–, a haladás szellemiségét.

Gonda Dorottya – 2007. szeptember


Talán nem is gondolnánk, hogy a történelem viharaiban szétszóratott honfitársaink közül – a francia uralkodók Párizs melletti Saint-Denis apátsági temploma mögött, minden pompa nélkül eltemetett utolsó Rákóczi: „Terislaw gróf” - Rákóczi György (1701-1756), II. Rákóczi Ferenc fejedelem kisebbik fia sorsában osztozva – mennyi nemzeti halottunk nyugszik a francia főváros temetőiben?
Nagy Csabának, a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárvezetőjének, egy majd 30 évvel ezelőtt írt, s azóta már megsárgult cikkében (Magyar Nemzet, 1978. október 17.) olvasható egy összeállítás, melyben számba vette Párizs temetőiben nyugvó magyarok sírjait. S ha e listából csak Klauzál kortársait nézzük, úgyis tekintélyes a névsor:

- Orosz József újságíró, az Országgyűlési Tudósítások Kossuth melletti elindítója (1790-1851),
- Batthyány Kázmér, a Szemere-kormány külügyminisztere (1807-1854),
- gróf Schmidegg Kálmán honvéd alszázados, Görgey parancsőrtisztje (1827-1857),
- Teleki Blanka (1806-1862)
- Lager Anna Mária, Liszt Ferenc édesanyja (1788-1866).
- Szarvady Frigyes jogász újságíró, Kossuth franciaországi diplomatája (1822-1882),

S végül a XIX. századi Párizs két híres tudósorvosa:

Józsa Judit kerámiaszobra
a Lics Pincészetben (2007)
a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon

- dr. Mandl Lajos Lázár orvosprofesszor, a mikroszkopikus anatómia úttörője (1812-1881),
- dr. Gruby Dávid (honvéd)orvos, bakteriológus, aki korának leghíresebb művészeit, íróit, így Dumast, Chopint, Balzacot, Heinet, Victor Hugot, Liszt Ferencet, Munkácsy és Zichy Mihályt gyógyította egykoron (1810-1898).

Teleki Blanka szabadulása után (1857), önkéntes száműzetése végén költözött Párizsba (1861), Emma(2) húgához.
Kettőjükre emlékezve, a bicentenáriumi évben Teleki Blanka és Emma egykori párizsi lakhelyén (a rue Vaugirard 37-es számú ház falán), 2006. október 11-én emléktáblát helyezett el a Párizsi Magyar Intézet(3).

Hódi Szabolcs – 2007. október 25., Blanka napján



(1) A mártyrnők

(2) Teleki Emma (1809-1893) a szabadságharc bukása után 1870-ig franciaországi emigrációban élt írónő, a párizsi magyar és lengyel menekültek patrónusa. Özvegységre jutva egyedül nevelte két gyermekét Antóniát és Attilát.
Férje:
- Auguste de Gérando /De Gerando Ágost/ (1819-1849) magyarrá lett francia író. Hazánkról írt könyvei révén 1846-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. A magyar szabadságharc oldalán fegyverrel harcolt (az 1849. június 28-i győri vesztes csatában megmentette a magyar zászlót). A világosi fegyverletételt követő menekülése során megbetegedett, s 1849. december 8-án Drezdában meghalt. Sírja ma is a szász fővárosban található.
Gyermekeik:
- De Gerando Antónia (1845-1914) a nőnevelés kolozsvári úttörője. Párizsban szerzett tanárnői képesítésével 1872-ben Magyarországra települt, ahol a kolozsvári felsőbb leányiskolán előbb tanár, majd igazgató lett. Sírját a kolozsvári temetőben felszámolták, hamvait a Házsongárdi Alapítvány által állított emléktábla alá újra eltemették.
- De Gerando Attila (1847-1897) neves földrajztudós. Unokatestvérét, Teleki Irént vette feleségül, kitől született egyetlen gyermeke, az 1935-ben Párizsba költözött Félix volt a család utolsó Magyarországon élő sarja. A De Gerando-Teleki család ma Franciaországban él, élő kapcsolatot ápolva az üknagymama Teleki Emma hazájával.

(3) Az emléktáblát Teleki Emma Párizsban élő ükunokája De Gérando-Teleki Judit, a toursi Magyar-Francia Baráti Társaság főtitkára és Erdős André, hazánk franciaországi nagykövete leleplezte le.

(4) Teleki Blanka, édesapja Teleki Imre és Széchenyi István gondolatának szellemében („A hazafias szellemet mélyítsd el a növendékeid keblében, mivel a női nem által jön el a nemzet, sőt az emberiség újjászületése.”, illetve „Saját szemeitekkel őrködjetek a hon kincsei felett. Adjatok leányaitoknak lelkes

Teleki Blanka és Leőwey
Klára Kufsteinben

nemzeti tanítókat, kik a tudománnyal együtt szilárd elveket s hazaszeretetet oltsanak szíveikbe.”) nyitotta meg 1846. őszén 8-12 éves leányok számára alapított pesti tanintézetének „kapuit” (pontosabban ajtaját, lévén az lakóházában, az egykori Újépülettel szemben álló ún. Majthényi-ház II. emeletén volt), a kor kiváló tanáraival: Vasvári Pál (1826-1849) magyar nyelv és történelem, Bereczki Máté (1824-1896) gyümölcsészet, Hanák János (1812-1849) természetrajz. Magyarország első középfokú leányiskoláját azonban a forradalom viharai elsodorták, a honatyák Pestről történt távozásával a líceumot 1848. decemberében bezárni kényszerültek. A kérészéletű tanintézet padjait így összesen csak 15 hajadon koptathatta. Az első növendék Deák Ferenc keresztlánya: Puteáni Rózsa bárókisasszony volt, Puteáni József ’48-as országgyűlési képviselő leánya.

(5) Az osztrák birodalom tizennégy várbörtöne közül Teleki Blanka négyet járt meg: Olmütz (ma cseh Olomouc), Josephstadt (ma cseh Josefov), Kufstein, Laibach (ma szlovén Ljubjana).


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)