Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában Balatonlellén

Van egy íratlan szabály Társaságunkban, miszerint minden tagunknak – bármerre is járjon szerte e Hazában vagy a nagyvilágban – erkölcsi kötelessége a névadónkhoz kötődő helyi emlékek felkutatása, megörökítése és a megszerzett ismeretek dokumentálása, majd közzététele. Nos, ezen intelmekkel együtt indultam nyaralni augusztusban Balatonlellére…

Klauzál Gábornak dokumentumokkal igazolható nyoma nincs Balatonlellén (1). Ezzel az egy – kutatásom eredményét összefoglaló – mondattal eleget is tettem a kötelező penzumnak. Bár az eredeti célkitűzés negatív eredményt hozott, mégsem tértem haza üres kézzel, ugyanis számos – helytörténetünkhöz valamilyen módon kapcsolódó – érdekes apróságra bukkantam a Balaton-part e kies településén.

A déli part egyetlen vöröskőből emelt temploma – mely ma a Kossuth Lajos utca 81. szám alatt áll – 1943-1972 között épült, a Szentháromság tiszteletére történő ünnepélyes konszekrálására 1998. augusztus 9-én került sor. A templom két oldalhajóját színes üvegablakok díszítik, a déli oldalon lévőkön a magyar szentek és boldogok alakjai jelennek meg Sztehlo Lili (2) és Pleidell János (3) tervei alapján. Pleidell személye az első kapcsolat, ugyanis a Baross Gábor-telepi Jézus Szíve templom 1951-54-ben elkészült, a Szűzanya hét fájdalmát ábrázoló nyolc színes üvegablaka is az ő műve.

 

 A balatonlellei Szentháromság-templom

A templom északi oldalán lévő, Bajcsy Lajos (4) atya által tervezett, id. Ónodi Béla, valamint ifj. Ónodi Béla és felesége által kivitelezett, müncheni színes ólomüvegből készült üvegablakok népünk történelmének meghatározó alakjait örökítik meg. Az üvegablakok egyes táblái tematikusak és időrendben követik egymást. Az utolsó üvegablakokon találunk olyan táblákat, amelyek számunkra fontosak.

„A török alóli felszabadítók” címet viselő táblán, a jobb felső sarokban található Promontor település alapítója, Savoyai Jenő (5) herceg portréja és halálának évszáma. Az alatta lévő „Istennel a hazáért és szabadságért” elnevezésű táblán pedig Promontor későbbi kegyura, Mária Terézia (6) magyar királynő alakja és halálának évszáma jelenik meg, akinek a ma is álló Szent Lipót plébániatemplomunk felépülését és a XVIII. század közepén érkező sváb őseink betelepítését köszönhetjük.

    
Savoyai Jenő herceg (1663-1736)    Mária Terézia királynő (1717-1780) 

Az időben soron következő üvegablakon négy táblakép figyelemre méltó számunkra. Az ablak felső ívét alkotó „Aki másokat tett boldoggá” című táblán gróf Batthyány Lajos (7) vértanú, miniszterelnök portréja és a „Haza felemelői” címet viselőn pedig kormányának – melynek Klauzál Gábor is tagja volt – közlekedésügyi minisztere, gróf Széchenyi István (8) egészalakos ábrázolása látható, születési és halálozási évszámaikkal. Gróf Batthyány Lajos – dokumentumokkal igazolhatóan – legalább két alkalommal is megfordult Promontoron az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc időszakában, először mint Windisch-Grätztől fegyverszünetet kérő békedelegáció tagja, másodszor pedig mint vértanúságának kálváriáját járó politikai fogoly (9).
 

 

   

 

gróf Batthyány Lajos (1807-1849)

 

gróf Széchenyi István (1791-1860)


 A „Veszprém nagy püspökei” című táblán található Padányi Bíró Márton (10), az utolsó bajuszos, sarkantyús, lovagló megyéspüspök alakja, az életét határoló évszámokkal. A híres veszprémi püspök volt az, aki – lévén településeink az ő illetékességi területéhez tartoztak – Promontoron 1748. május 16-án felszentelte az első templomot Szent Péter és Szent Pál tiszteletére. Ugyancsak ő szentelte fel Tétényben 1755. október 5-én a templomot Nagyboldogasszony, másnap pedig a Promontoron épült új templomot Szent Lipót tiszteletére. Az első promontori Kálvária felállításának engedélyezése is személyéhez kötődik.

 

Padányi Bíró Márton (1693-1762) püspök


 A következő „A katolikus megújhodás nagy alakjai” című táblán a lánglelkű hitszónok, Prohászka Ottokár (11) székesfehérvári megyéspüspök alakja jelenik meg, az életét határoló évszámokkal. Mária Terézia egyházigazgatási reformjával, az 1777-ben megalakult székesfehérvári püspökséghez kerültek Tétény és Promontor egyházközségei, így személyében egykori megyéspüspökünket tisztelhetjük, aki többször járt településeinken (12), nevét pedig a budafoki 903. számú Cserkészcsapat ma is viseli.   

Prohászka Ottokár (1858-1927) püspök  

A templomtól néhány percnyi sétára, a Kossuth Lajos utca 35. szám alatt áll, egy 1700-as évek végén épült, szépen rendbe hozott parasztház, mely id. és ifj. Kapoli Antal pásztor, fafaragómesterek emlékét, illetve alkotásait őrző múzeumnak ad helyet. A kiváló somogyi népművészek gyűjteményes kiállítása mellett, ez a ház ad otthont az ország egyetlen, hivatalos, Ligeti Miklós szobrászművész emlékét őrző gyűjteménynek is. Ez utóbbi rejt számunkra néhány érdekességet. 

 

Kapoli Múzeum és Galéria

A Kapoli Múzeum és Galéria üzemeltetője, valamint a Ligeti-gyűjtemény tulajdonosa Ligeti Gábor, lelkes lellei lokálpatrióta, aki anyai ágon, ősei révén budafoki illetőségű, egyben unokája Ligeti Miklós (13) szobrászművésznek.

   

Ligeti Gábor úr

 

A Ligeti-gyűjtemény (részlet), a bal felső
sarokban Térey Gábor és Térey Edith
mellszobrairól készült fotók.
 


 A területileg kicsiny, de anyagában impozáns gyűjteményben örömmel fedeztem fel a falon két korabeli fényképet. Az egyik, a művész 1903-ban, Térey Gáborról készített mellszobrát ábrázolja. Térey Gábor (14)művészettörténész, tudós muzeológus, a Budafok-felsővárosi temető családi kriptájában nyugvó – az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hős katonája – Térey Pál (15) honvéd huszárőrnagy fia. A Térey család birtokkal és házzal rendelkezett Promontoron, ahol Gábor is rendszeresen tartózkodott. A másik fotó a művész Térey Edithről (16) 1903-ban készített portréját ábrázolja. A századfordulón készült alkotás eredetileg teljes alakos szobornak készült, később Edith kérésére csak a büszt került szecessziós formákat idéző talapzatra. (17) Az alkotást megörökítő kép alatt „Ligeti Miklós mesternek / hálás köszönettel / Térey Edith” kézírás olvasható.

 

  

Térey Gábor mellszobra (1903) – fotó   Térey Edith mellszobra (1903) - fotó

 

A Mesternek írt köszönet

 

Minősítési tábla a Kapoli Múzeum és Galéria falán

 A Kapoli Múzeum után – mely egyben a Dél-Balatoni Borút ízléses kerámia táblával megjelölt minősített állomáshelye is – érdemes kilátogatni a helyi temetőbe. Egy településről annak temetője sok mindent elárul. Lelle temetője a település történelmi magját őrző magaslat észak-nyugati lejtőjének aljában található, a Vágóhíd és a Temető utcák által határolt szegletben. Mindkét utcáról van bejárata, de az értékek felfedezését a Vágóhíd utcai kaputól célszerű elkezdeni. A temetőben összességében nyomon követhető az, az általános, másutt is jelen lévő káros tendencia, hogy a múlt emlékjelei rohamosan pusztulnak, tűnnek el. A temetőben álló sírjelek között ma már csak elvétve találhatunk egy-egy, esetenként a tájegységre is jellemző korabeli darabot, annál több viszont a talmi érték, a kommersz, a fővárosi temetőkből már jól ismert műkő, márvány, márvány-bronz kombinációjú ’művészieskedés’ és a fotogravírozás is. Amennyiben a helyi lokálpatrióták nem ébrednek fel hamarosan, a régi sírjelekkel együtt, múltjuk egy igen értékes része vész el örökre!

 

Részlet a lellei temetőből és megőrzött, élő, hagyományos sírjelek  

   
Tájegységre jellemző sírjelek a lellei temetőben  

 
 
A múlt emlékei - hagyományos sírjelek a lellei temetőben 


A temető Vágóhíd utcai bejáratától nem messze, a régi kriptasor előtt áll egy egyszerű sírjel, négy névvel.

A négyneves, titkot rejtő sírjel 

Ezek közül a harmadik Francois Lajosné, aki – a sírjelen szereplő 1907-es születési évszámából adódóan – a Budafokon 1886-ban alapított „Louis François et Co. Budafok” pezsgőgyár egyik alapító-tulajdonosának menye. A sírjelen halálozási évszám nem szerepel, így az időközbeni esetleges elhalálozáson túl, a lellei kapcsolat is vizsgálatra érdemes. A család története helytörténészeink által máig feldolgozatlan, így elsődlegesen csak a temetői nyilvántartásokra támaszkodhatunk. Lényeges hiányosságaik mellett annyi kideríthető belőlük, hogy nevezett a lellei temető nyilvántartásában nem szerepel, a budafokiban viszont egy ilyen nevű, 1946-ban – 32 éves korában (!) – elhunyt és Budafokra, a család sírboltjába áthelyezett személy fellelhető. Esetében viszont a számok ellentmondást tükröznek. Ugyancsak a budafoki temető régi nyilvántartása ad némi támpontot a François-k lellei kapcsolatára, ahol az egyik, több mint ötven éve elhunyt személy temetésére intézkedő családtagnál lakhelyként „Balatonlelle, Rózsa u. 8.” cím került feltüntetésre. A François-család és lellei kapcsolatuk további, érdekes kutatási témát jelenthet mindkét település helytörténészeinek!

François Lajosné neve a sírjelen
– vajon milyen kapcsolatban állt a két Pungor lánnyal?
  


Nos, tíz napos lellei nyaralásom során, Klauzál Gábor utáni „nyomolvasásomból” ennyire futotta, meg néhány pohár kiváló borra a „Lellei Borhét 2007”-en, ahol természetesen – jó budafoki lokálpatriótaként – a nálunk is pincészettel rendelkező Garamvári Vencel és Katona Feri (18) standját, ’s nedűit részesítettem előnyben!

Bartos Mihály - 2007. augusztus


Felhasznált kiegészítő irodalom:

1. Ligeti Gábor: Balatonlelle – Lellei séták. TKM 559. TKM Egyesület 1998.
2. Németh Norbert: A balatonlellei egyház története. Kézirat, Balatonlelle 2005.
3. Prohászka László: Ligeti Miklós. Kapoli Múzeum & Galéria, Balatonlelle 2001.
4. Radványi Orsolya: Térey Gábor / Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban. Szépművészeti Múzeum, Budapest 2006.
5. Bartos Mihály: Padányi Bíró Márton püspök (Rövid életrajz, különös tekintettel annak promontori vonatkozásaira). Kézirat, Budafok 1997.

(1) Ligeti Gábor úr – Balatonlelle helytörténetének kutatója – a vele folytatott konzultáció során elmondta, hogy a településen és annak tágabb környezetében sincs olyan helyszín, vagy esemény, amely dokumentáltan K. G. személyéhez közvetlenül köthető lenne. Kutatásai során – mely többek között az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc első kormányának és vértanúinak helyi kapcsolataira is irányult – mindössze annyit sikerült kiderítenie, hogy Balatonlellén és a környező települések nemesi udvarházainál a szabadságharc leverését követő évtizedekben számos helyen fasorokat, azokban pedig emlékfákat ültettek a hősök tiszteletére. A faültetésekről írásos dokumentumok általában nem maradtak fenn, az eseményt a helybéliek közösségi emlékezete, szájhagyomány útján terjesztve őrizte meg.

(2) Árkayné Sztehlo Lili (1897-1959) üvegművész, 1927-től foglalkozott színes üvegablakok készítésével. Jelentős alkotásai Budapesten a városmajori templom 1933-36-ban készített üvegablakai és berendezési tárgyai, valamint a pasaréti templom 1937-ben készített üvegablakai.

(3) Pleidell János (1915-2007) festő, grafikus, de foglalkozott monumentális falfestészettel és üvegablak-tervezéssel is. Jelentős alkotásai Budapesten a Törökvészi úti kápolna Szt. Margit, Kinga és Jolán falfestménye, valamint a Bp.-Békásmegyeri Boldog Özséb templom üvegmozaik Keresztútja.

(4) Bajcsy Lajos (1941- ) esperest 1968. június 16-án szentelték pappá Esztergomban. Kisegítő (1969), káplán (1969-1982), majd áthelyezését követően 1983-tól plébános Bp.-Törökőrön, a Lisieux-i Kis Szent Teréz plébániatemplomban.

(5) Savoyai Jenő herceg (1663-1736) hadvezér, politikus, művészetpártoló mecénás, aki 1698-tól haláláig a ráckevei uradalom és ezen belül a Promontorium Csepeliense – a Csepelhez tartozó Promontorium, a mai Budafok – tulajdonosa, a későbbi település alapjainak megteremtője, sváb őseink első betelepítője.

(6) A keresztségben Mária Terézia Walburga Amália Krisztina nevet kapta, általunk Mária Terézia (1717-1780) magyar királynőként ismert. Savoyai Jenő halálát követően, a koronára visszaszálló Promontor 1740-ben, trónralépésekor birtokába került. A királynő 1750-51. évi betelepítése során számos új sváb család érkezett Promontorra és ekkor alakult tipikus szőlőművelő zsellérközséggé a település. Mária Terézia jelentős pénzadománnyal támogatta a helyi templom felépítését, kegyuraként elrendelte annak Szent Lipót tiszteletére való felszentelését, egyidejűleg a templomnak vörös márvány főoltárt és nagyméretű, a névadót ábrázoló oltárképet adományozott, melyek ma is ott láthatóak.

(7) németújvári Batthyány Lajos gróf (1807-1849), az első független magyar kormány miniszterelnöke, vértanú. Katonai szolgálat után, 1827-ben jogtudományi vizsgát tett, a politikai közélet aktív alakja, 1830-tól a felsőtábla tagja, ellenzéki vezérszónok, 1847-től az ellenzéki párt elnöke. V. Ferdinánd 1848. március 17-én miniszterelnökké nevezte ki, megbízatását 1848. október 2-án visszaadta, de nemzetőrként tovább harcolt. Windisch-Grätz 1948. január 8-án elfogatta, a szabadságharc leverését követően halálraítélték és Pesten, 1849. október 6-án kivégezték. – B. L. születési éve körüli anomáliák közismertek. Egyes források 1806. február 14-ét jelölik meg (ld. Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet A-Bor. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 1993. 66.o.), mások pedig 1807. február 14-ét (ld. Magyar Nagylexikon. III. kötet Bah-Bij. Akadémiai Kiadó, Budapest 1994. 376.o.). Az állami adminisztratúra ez utóbbit tekinti hivatalosnak.

(8) sárvári és felsővidéki Széchenyi István gróf (1791-1860), politikus, mecénás, a magyar nemzet felemelkedésének legnagyobb reformkori harcosa, több nemzeti intézmény alapítója és támogatója, a „legnagyobb magyar”.

(9) Bartos Mihály-Garbóci László: Promontor és Tétény 1848-49-ben. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2000. 34.o., 64.o.

(10) Bíró Márton (1693-1762) Padányban, elszegényedett kisnemesi családban született, tanulmányait Nyitrán, a teológiát Nagyszombatban végezte, 1722. március 21-én szentelték pappá. Képességei és emberi tulajdonságai alapján gyorsan emelkedett az egyházi hierarchiában. Mária Teréziától, 1745. március 18-tól veszprémi püspöki kinevezést kapott, egyidejűleg Veszprém vármegye főispánja és a királynő kancellárja is lett. Tizenhét évi kormányzása alatt a már meglévő 64 plébánia mellett, 39 régi plébániát állított helyre, 48 új plébániát alapított, illetve szentelt fel. Nevéhez fűződik ezen kívül 109 romos templom felújítása, 88 új templom és kápolna építése. Egyházmegyéjében 28 új iskolát létesített, egyházmegyei levéltárat, püspöki könyvtárat alapított. Egyházmegyéje számára egymaga 129 papot neveltetett Veszprémben, Nagyszombatban, Rómában és Párizsban. Számos teológiai, imádságos, énekes, prédikációs könyvet írt és adott ki. Halálával egy korszak zárult le a római katolikus egyház magyarországi történetében. – A táblán B. M. születési évszámaként ’1696’ szerepel. Ez, az egyházi (ld. Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet A-Bor. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 1993. 842.o.) és a világi források (ld. Magyar Nagylexikon. IV. kötet Bik-Bz. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995. 72.o.) egybevágó adatait figyelembe véve, téves megjelölés.

(11) Prohászka Ottokár (1858-1927) „Magyarország apostola és tanítómestere” (– sírfelirata), 1881-ben szentelték pappá. Esztergomban káplán, a líceum, majd a szeminárium, később a budapesti egyetem tanára. A király 1905-ben székesfehérvári püspökké nevezte ki. A szociális gondoskodás apostola, a századforduló reformere, kiváló szónok és lelki író, számtalan elmélkedés-kötet szerzője. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben felállított szobrát 1947-ben – Faludy György vezetésével – „ismeretlen tettesek” ledöntötték.

(12) Adalék a látogatásaihoz: 1927. április 24-én – előre meghirdetett és közzétett programjaként – a budafoki Oltáregyesület közgyűlésén vett volna részt, de ebben április 2-án bekövetkezett halála már megakadályozta. – Budafok és Vidéke. Albertfalva, Budaörs, Budatétény, Nagytétény, Törökbálint politikai híradója. II. évf. 15. szám, 1927. április 9.

(13) Ligeti Miklós (1871-1944) szobrász, tanulmányait Budapesten, Bécsben, Münchenben és Párizsban folytatta. Azonos felkészültséggel mintázott és faragott márványt, követ. A korszak egyik kedvelt, sokat foglalkoztatott művésze. Legismertebb alkotásai: Anonymus (1903), Rudolf trónörökös (1908), Déryné (1935), Harry Hill Bandholtz (1936), Tüzérek hősi emlékműve (1937) Budapesten; Erzsébet királyné (1907) Szegeden. Számos síremléket, domborművet, portrét is készített. Jelentős alkotások kerültek ki 1920-1929 között, művészi kerámiákat készítő gyárából. Az Országházat díszítő szobrok közül I. András király és Apafi Mihály erdélyi fejedelem alakja ugyancsak az ő alkotása.

(14) Térey Gábor (1864-1927) Dárdán született. Egyetemi tanulmányait Genfben, Londonban, Baselban és Strassburgban végezte. Bölcsészettudományi doktor, elismert szaktudós, 1894-1896-ban a freiburgi egyetem művészettörténet tanára. Budapestre, az Országos Képtárba 1896-ban hívták meg, 1904-től a Szépművészeti Múzeum régi képtárának igazgatója. Udvari tanácsosi méltóságot kapott 1918-ban. Több szakkönyvet, illetve tanulmányt írt magyarul és németül, valamint számos művészeti katalógust szerkesztett.

(15) Térey Pál (1831-1883) honvéd huszárőrnagy, gazdasági szakíró és többek között promontori birtokos. Komárom feladásakor menlevéllel, önként emigrált. Európa számos országában mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, tanulmányutakat tett, tapasztalatait hazatérése után egyéni gazdálkodóként hasznosította, illetve szakmai tapasztalatait publikálta. Az 1867. évi párizsi világkiállításon Magyarország biztosa. Több hazai és külföldi elismerés, kitüntetés tulajdonosa, 1869-ben Baranya vármegye egyik országgyűlési képviselője, a Buda-Pesti Honvédegylet tagja. Életének 52. évében, váratlanul húnyt el Promontoron, ahol sírja ma is kegyeleti emlékhely.

(16) Térey Edith, szül.: Edith Müller (1877-1929) T. G. második felesége. A Müller család Freiburg városának egyik legtekintélyesebbike: édesapja a város főmérnöke, egyik fivére a tartomány legfőbb bírája, másik pedig a bécsi egyetem kémikus-professzora volt. Edith komoly, művelt asszony volt, filozófiai és irodalmi tanulmányokat folytatott, 1907-ben kiadta Nietzsche leveleit német nyelven, a Pester Lloyd pedig Herman Hesse írásai kapcsán kritikákat közölt tőle. Később Philadelphiából, az új múzeum megnyitásáról tudósította a Magyar Művészet című folyóiratot.

(17) A művész által büsztté alakított alkotás kalandos utat járt be. A család tulajdonában őrizték Németországban, majd New Yorkban, ahonnan utolsó tulajdonosa halála után, annak hagyatékából 1974-ben visszakerült Magyarországra. Időközben a talapzata megsemmisült, a portré ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának darabja. A szobor mellrésze zöld ónix, a fej pedig fehér márvány.

(18) Garamvári Szőlőbirtok pincészete: Budafok, Sörház u. 20.; Katona Borház pincészete: Budafok, Borkő u. 10.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)