Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Napok Tétényben 2007 - 4.

Tiszteletadás és koszorúzás a "Deák széke" új helyre kerülése alkalmából a Klauzál villa előtt 2007. április 29-én.


A Szent Mihály kápolnától rövid séta után ért az érdeklődő közönség a Klauzál villához, ahol a program kezdetéig még kisebb csoportokban folyt a diskurzus.


Pontban délben a Himnusz eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, amelynek a tavalyi emléktábla avatás után idén a "Deák széke" áthelyezése volt a külön eseménye. Ugyanis a Klauzál villa kertjéből a tulajdonviszonyok változása miatt társaságunk az emléktábla alá menekítette ki azt a két, megmaradt kőpadot, amelyek a helyi hagyomány szerint Deák Ferenc baráti – a Kiegyezést is előkészítő – látogatásai során a kerti beszélgetésekhez szolgáltak ülőhelyül. 

  

Az ünnepséget ez évben vezető dr. Réffy Balázs tagtársunk után dr. Dobos Károly, a KGT elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket. A kerti kőpad kapcsán Deák és Klauzál baráti és politikusi kapcsolatáról szólt, majd átadta a szót Pálmány Bélának, aki már az előző napi – kastélymúzeum-béli – hozzászólásában is érdekes történetekkel örvendeztette meg a hallgatóságot és most is élvezetes előadásban beszélt a 48-as megtorlás után a Kiegyezésig vezető időszak titkosrendőrségi tevékenységről, amely Klauzál Gábor irányában kiemelten aktív volt, miután Klauzált tartották az egyik leginkább veszélyes gondolkodónak. Ezért aztán ilyen szempontból is jelentős lehetett Klauzál kertje, ahol lehallgatásra nem volt lehetőség.


A Klauzál villa előtti rendezvény másik meghívott előadója, Nógrádi László országgyűlési képviselő, a Deák család leszármazottja, a Deák Kúria Közalapítvány kuratóriumi elnöke sajnos nem tudott személyesen jelen lenni, de elküldött előadásában – amelyet Garbóci László barátunk olvasott fel – méltatta Deák Ferenc személyét, azt a hiteles politizálást, amely mindig a haza javát volt hivatott szolgálni, és amely révén nem véletlenül nyerte "a haza bölcse" titulust.

 

Szeretettel köszöntöm a Klauzál Gábor Társaság és Budatétény ünneplő közösségét.
Nagyon szerettem volna személyesen Önökkel ünnepelni, de sajnos – az egyszerre, egyidőben, több helyen - fizikai lehetetlensége miatt, választókörzetemben közbejött Képviselői elfoglaltságomra tekintettel, nem tudtam megoldani, hogy együtt lehessünk.

„Historia est magistra vitae – A történelem az élet tanítómestere”. Ezért fontos – különösen ilyen körülmények között - amikor a környezetünkből, a televíziós csatornákon keresztül a „Való Világnak” álcázva, rombolják szüleink, nagyszüleink belénk plántált értékrendjét nagyon fontos, hogy történelmünket formáló nagy elődeinkre emlékezve erősítsük egymásban a haza iránti szeretetet.

Vörösmarty Mihály 1846. októberében egy levelében Wesselényinek írta Deákról: „Ily emberre szükség van a világon, nemcsak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember Isten képére alkottatott.”. Vörösmarty e sorokat a történészek szemében Deák főművének tekintett kiegyezés előtt 21 évvel vetette papírra. Mi indokolhatta a személyes barátságon túl e sorokat 1846-ban? És mi indokolja különösen ma?

Kivételes személyiség volt, magánélete, humánuma, erkölcsi hitelessége és a közügy önzetlen szolgálata ezt mind-mind bizonyítja. Az ország vezére, vezető politikusa volt évtizedeken keresztül, annak ellenére, hogy a politikai életben eltöltött idejét nagyrészt ellenzéki helyzetben élte meg.

Elérhető politikai megoldásokat Deák csak akkor fogadott el, ha elveit nem kellett föladnia értük. Deák nem csak szónoklatokban, levelekben fogalmazta meg elveit, hanem a gyakorlatban is megvalósította azokat. Saját jobbágyait az első lehetséges alkalommal, bátyja halála után felszabadította, küzdött a halálos ítélet eltörléséért, a rossz börtönviszonyok reformjáért, az egyén szabadságának kiterjesztéséért politikai pályája során mindvégig.
Sajátosan egyéni politikai harcmodorát sok történész, elemző kutatta, Deák saját magáról így vallott: azok közé tartozom, „kik okosan, de méltósággal engedve járnak a középúton”.

Mindvégig törvénytisztelet, igazságosság, becsületesség és méltányosság nyilvánult meg cselekedeteiben, ezért tudta felkelteni a bizalmat mind az uralkodóban, mind a nemzetben a kiegyezési tárgyalások idején, mely nem jöhetett volna létre az ő személyes közreműködése nélkül.
Következetes viselkedése erkölcsi tőkét, hitelességet adott Deáknak, hiszen köztudomású és megkérdőjelezhetetlen volt, hogy ő nem két mércével mért. Számára nem vált szét a köz-és a magánéleti tisztesség, személyisége és mondanivalója mindvégig egységben maradt. Azaz ha közügyekben, közdolgokban valamit állított, akkor azt a magánéletben saját magára is kötelezőnek tartotta. 1867 utáni visszahúzódásáról is ezt írja: "... tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, az olyan hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor ... de van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, s ezen hű barátom a lelkiismeretem".

Miben állt az a politikai morális tőke, ami még akkor is megkérdőjelezhetetlenné tette Deák politikai súlyát, amikor éppen megváltoztatta a véleményét? Miként maradhatott Deák a magyar politikai élet erkölcsileg is legitim alakja 40 éven keresztül? Miként maradhatott Deák Ferenc hiteles személyiség?
Különbséget tudott tenni érdek és érték között!

Különösen fontos örökségünk ez ma, amikor az egész világ válságban van: morális válságban, a szellem szavára süketen. Megdőlt az ősi értékrend, elsilányult a cél. Nem érdekes többé a “honnan”, - és a “hova“ is bizonytalan, és pillanatnyi gazdasági érdekek döntenek világszerte.

Mindig igyekezett széles politikai egységet teremteni, a már addig kivívott eredmények védelme érdekében. Ezt a véleményét Deák kifejti máskor is: „kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad.” „jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket.”
Halljuk ki szavaiból, hogy tőlünk függ, milyen irányban halad nemzetünk sorsa: elsorvasztja-e az embert a puszta önösség, vagy méltósággal rátalálunk feladatainkra. Hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a saját küldetése: becsületesen, felelősséggel végezni munkáját, ápolni Deák és történelmünk nagyjainak – Batthány Lajos és Klauzál Gábor - örökségét. A jó ügy csak akkor bukik, el, ha már egy ember sincs, aki képviselje. Amíg egy igaz ember van Ninivében, addig a gonosz hatalom nem alhat nyugodtan.

És most engedjenek meg egy személyes vallomást. Amikor 1998-ban Deák szavaival élve „Kedvenc szülőhazám, Zala követéül választott”, egy névjegyet nyomtattam, Deák szavait téve mércéül:

„Ki az, ki helyzetünkben a jövőről biztosat szólhatna? Ki merné magáról állítani, hogy ereje nagyobb, mint a nehézségek, s hogy tévedni semmiben nem fog? Ki az, ki mint képviselő többet ígérhessen, mint azt, hogy szándéka tiszta lesz mindenkor és akarata szilárd,
és folytatva a gondolatot:
„s hogy önzést, mellékes tekintetet ismerni nem fog, hanem minden erejét és tehetségét hazája közjavának fogja szentelni?

Ha ezt mindnyájan, emberi gyengeségünk, botlásaink ellenére is próbáljuk követni, ha egyesíteni tudjuk az erőinket, ha fel tudunk építeni egy olyan összefogást, amelyben mindannyian átélhetjük, hogy az ország jövője a mi személyes jövőnk is, hogy lássuk értelmét a nagy célok kitűzésének, és érezzünk kedvet ahhoz, hogy saját erőinket mozgósítsuk, akkor a történelem ismételheti magát, és sikerül az ország szekerét ismét Zalából előbbre mozdítani.

De hallgassunk ismét Deák intő szavára: „Bízzunk, de sem a sors kedvezésében, sem a magunk erejében, sem mások segélyében ne bízzunk vakon. Cselekedjünk erélyesen, de megfontolva. Ez feladatunk. A siker Isten kezében van.”

Amikor megköszönöm figyelmüket, tisztelettel és főhajtással adózom a hely szelleme -Batthány Lajos, Klauzál Gábor és Deák Ferenc - emléke, és az itt egybegyűlt ünneplő közösség előtt.


Lenti, 2007. április 26.

Nógrádi László
Országgyűlési Képviselő
a Deák Ferenc Kúria Közalapítvány
Elnöke
 

A beszédek után Klauzál Gábor emléktáblája alá koszorúk kerültek.


A KGT részéről egyik kedves tagtársnőnk helyezte fel a virágokat, kíséretében a társaság legkevésbé ifjonc tagja a legifjabbakkal – a társasági tagok gyermekeivel – kézen fogva kívánta kifejezni, hogy társaságunk a nemzeti és helyi értékeink megbecsülését a következő generációk számára is fontosnak tartja.
Az önkormányzat részéről egy képviselő hölgy és Németh Zoltán alpolgármester úr – aki már szombaton is részt vett a rendezvényünkön – emlékezett virágokkal Klauzál Gáborra.

A jelen lévők között fedezhettük fel Budatétény plébánosát is és külön örömünkre szolgált, hogy ezúttal – mint eddigi rendezvényeinken is – körünkben köszönthettük kerületünk országgyűlési képviselőjét, Lendvai Ildikót, aki januári parlamenti látogatásunk során is, és most személyes jelenlétével is elismerését fejezte ki civil társaságunk értékőrző és értékteremtő tevékenysége iránt.


A Szózat éneklésével és az elmaradhatatlan közös csoportképpel (melyről még le is maradtak jó néhányan) ért véget a vasárnap déli ünnepség.

Prim György – 2007. május


Társaságunk tagjai készítették a képeket, amelyekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetőek.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (22)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)