Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Podmaniczky-díjas a Klauzál Gábor Társaság!

A Város- és Faluvédők Szövetsége, Hungaria Nostra XXVI. országos gyűlésén Tatán, a Pálma Rendezvényházban, a több mint 250 tagszervezetet összefogó civil szervezet Országos Találkozóján ünepélyes fogadás keretei között a Szövetség a Klauzál Gábor Társaság részére PODMANICZKY-DÍJAT adományozott!


Megtisztelő értesítő levelet és meghívást hozott a posta 2007. július végén a Város- és Faluvédők Szövetsége Hungaria Nostra egyesülettől.

Klauzál Gábor Társaság
részére  

Tisztelt Társasági munkatársak!

Örömmel értesítem Önöket, hogy a Város-és Faluvédők Szövetségének Választmánya jóváhagyta a Társaságuk jelölését a Podmaniczky - díjra.
A díjakat minden évben az Országos Találkozó alkalmával adjuk át mindazon magánszemélyeknek és közösségeknek, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.

XXVI. Országos Találkozónknak idén Tata ad otthont. 
A díjátadásra 2007. augusztus 10.-én, pénteken este 19 h-kor Tatán, a Pálma Rendezvényházban kerül sor
ünnepi fogadás keretében

Budapest, 2007. július 9.

A személyes találkozás reményében gratulál Önöknek

Mészáros Anna
munkatárs (VFSZ)

     2007. augusztus 10-én délután még be tudtunk kapcsolódni a helytörténeti munkákat taglaló szekció munkájába, ahol röviden a Klauzál Gábor Társaság tevékenységéről is szólhattam. Jó volt látni a sok elhivatott értékőrző ember és szervezet tevékenységét.  A tatai várból, a szekcióülés helyszínéről kisvasút szállította a résztvevőket a szállásaikra. 

  

A díjátadó ünnepségre a zsúfolásig megtelt Pálma Rendezvényházban este fél 8-kor került sor.


     Az ünnepséget Gyüszi László,a  Tata Barátainak Köre nevében nyitotta meg, majd Pinczésné Kiss Klára méltatta a Gyermekek az épített és természeti környezet védelméért országos kiállítás a helyszínen is kiállított képzőművészeti munkáit, amelyek főként különböző technikákkal előállított alkotások voltak.

     Az est folyamán a Podmaniczky-díjjal kitüntetett személyeket és szervezeteket Ráday Mihály a Szövetség elnöke méltatta. 2007-ben 16 Podmaniczky-díj került megítélésre.

Báró Podmaniczky Frigyes


Báró Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke volt. Az alábbi megemlékezést Petrozsényi Eszter színművész olvasta fel csodálatos hangon a Podmaniczky-díjak 2007-es ünnepélyes átadásakor Tatán.


„Elmondható, hogy nélküle Pest a századfordulón is ugyanaz a kis porfészek lett volna, mint a tizenkilencedik század elején. Budapest fél évszázad alatt Európa első városai sorába emelkedett, s amit egy turistának érdemes látnia, az nagyjából ekkortájt épült.” Köszönhető mindez Podmaniczky Frigyes bárónak. Élete valóban regény volt, Krúdy tollára méltó, aki nem is tagadta meg tőle ezt a dicsőséget. Podmaniczky Frigyes báró Pesten született 1824 január 20-án az V. kerület Ferenczy István utca 12 -ben. Otthonában Thaisz András és Hunfalvy Pál volt házitanítója, majd később Édesanyja Pozsonyba küldte tanulmányait folytatni. Iskolai tanulmányainak elvégzése után Ráday Gedeon megyei követ mellett írnokoskodott.


     1847-ig Pest megyei aljegyző volt, 1847-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Ugyanebben az évben Kossuth kampányfőnökeként szerepelt.1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és jegyzője lett. A szabadságharcban mint huszárkapitány, majd mint osztályparancsnok csatázott. Ott volt a schwechati vereségnél és egészen Világosig harcolt Görgey oldalán.

     Világos után büntetésből besorozták, és 1850-ig Olaszországban, nemes létére közlegényként volt kénytelen szolgálatot teljesíteni. 1850. és 1861. között visszavonult a közéleti szerepléstől, birtokain élt és szépirodalommal foglalkozott, utazgatott.

     Egy ízben, 1856-ban éppen Bécsből érkezett vissza Budapestre, s így írt benyomásairól: „Egy fiatal előretörtető, emelkedőfélben lévő fővárosnak mondtam istenhozzádot, s egy félig kihalt tartományvárosba tértem vissza, melynek, hogy minden utcáin fű nem nőtt, csak a rossz talajviszonyoknak volt köszönhető.” (Előző nap még Schönnbrunnban kocsikázott a császári kertekben, most ennek emlékeit felidézni a Városligetbe hajtott. Éles, fájó volt a kontraszt.)
Ezt írta később a Naplójegyzetek című művében: „Elhagyatottságot és pusztulást észleltem, bárhova tekintettem. A Ligetben a vasárnap dacára alig egynéhány ember lézengett. A tó mocsárhoz hasonló külsőt mutatott, félig sással benőve. A művelődésnek legkisebb nyoma sem volt észlelhető - hanyatlás, pusztulás mindenfelé. Feleszmélve elaléltságomból megfogadtam, hogy ez elhagyott, s általam anynyira kedvelt fővárosunk emelését tűzöm ki életem egyik vezéreszméjének.”

     E terv véghezviteléhez hozzájárult az is, hogy a báró időközben tönkrement. Öccse váltóiért vállalta a felelősséget, birtoka elúszott, festményeit, bútorait, még kedvenc agarait is el kellett adnia, hogy a hitelezőktől megszabaduljon. Bérlakásba költözött a Kerepesi (azaz Rákóczi) úton.
Egykor négyezerötszáz hold ura most megélhetési gondokkal küszködött, újságcikkek honoráriumából tartotta fenn magát, de ebben is hamarosan kiemelkedett az átlagból, szerkesztő lett a Hazánk c. folyóiratnál.

     Egyik reggeli sétája közben Tisza Kálmánnal találkozott. Tisza, akivel együtt katonáskodott, hallván anyagi gondjairól, azonnal hivatalt ajánlott neki. Előbb az Északkeleti Vasúthoz került személyügyi igazgatónak, majd egy évre rá az 1873-as pénzügyi válság évében lett a Közmunkatanács elnöke. Így olyan pozícióba került, amelyben módja volt Pest felvirágoztatására. Ekkor a nagy rendezési terv értelmében már megkezdődött a Nagykörút és a Sugár út építése. Két év múlva belevágott az Opera építésébe az akkor még külvárosnak számító területen, az egykori Hermina kocsma helyén. A báró még arra is talált időt, hogy személyesen felügyelje a munkát, olykor beállt maltert keverni. Közben befejeződött a Duna-szabályozás, hamarosan véget ért az Andrássy út építése, majd felépült a Várkertbazár, 1884-ben végre elkészült az Opera, 1896-ra pedig a Nagykörút is teljes pompájában ragyogott. Podmaniczkynak nem volt szíve egyetlen feladatot sem visszautasítani, amellyel a főváros hasznára lehetett. Részt vett a trieszti vasút építésében, majd a Nemzeti Színház és az Opera intendánsa lett, negyvennégy éven keresztül országgyűlési képviselő, a szabadelvű párt elnöke.

     Krúdy Gyula írta róla: ...„Podmaniczky Frigyes báró, miután az Andrássy utat felépítette, ékkövének homlokára tűzte az Operaházat, derekára övezte a Nagykörutat.” Ám ezzel akaratlanul is hátrányos helyzetbe sodorta a szívének oly kedves Belvárost. Őt idézzük: „Beláttam, hogy amennyi hasznot tettem az imádott fővárosnak az Andrássy út felépítésével, ugyanannyi kárt okoztam régi otthonomnak, a Belvárosnak az új városrész divatba hozatalával. Mozgalmat indítottam tehát a Belváros mellett a magam körében, mert sohase volt ártalmas a mozgalom, ha üdvös célú ügyet szolgált. A cél most a Belváros újraélesztése volt.”
   
    A millenáris kiállítás után nem ment többé az Andrássy útra, nem látta többé Operaházát, lemondott minden ünnepeltetésről, többnyire egymagában, a legnagyobb visszavonultságban éldegélt a Belvárosban, ahonnan se télen, se nyáron nem tette ki a lábát. Mindennap végigment a Váci utcán, mert ezzel kötelességét vélte teljesíteni, bár a közéletben visszavonult.

     Ismét őt idézzük:
A cilinderkalap és a magas csizmasarok után kitalálták a kis és középtermetű emberek érvényesülésére a nagy kerekű biciklit. Én kitaláltam a kis és jelentéktelen Pest érvényesítésére az Andrássy utat, a királyi Várkertet, a Dunaparti korzót. Szép rámába raktam Pest hölgyeit, amikor a kedvükért Lotz Károllyal kipingáltattam az Operaházat, bordópirossal húzattam be a páholyokat, a legnagyobb csillárt gyújtattam meg a tiszteletükre. Álljon elő, aki ennél többet tett a pesti hölgyekért, akiké most is minden hódolatom és érzelmem. Megbocsáthatják, hogy nem nősültem meg. Talán éppen azért, mert nem tudtam közöttük választani.”- monda az Öreg báró, vagy ahogyan Krúdy nevezte: Budapest vőlegénye.

Tata - 2007. augusztus

 

A Klauzál Gábor Társaságot a vége felé szólították, nagy örömmel vettem át a közös civil egyesületi munkánk elismerését jelentő díjat!

     

A díjazottak neveit és méltatását az Értékmentő című lap 2007. 4. szám tartalmazza.

Ebből idézek:

Podmaniczky-díj 2007.

     Immár 25. éve, hogy a Város- és Faluvédők Szövetsége Podmaniczky-díj adományozásával ismeri el az épített környezetünk értékeinek védelméért - önkéntesen, nem munkaköri kötelességként - kiemelkedő teljesítményt nyújtók tevékenységét.

A 2007. évi Podmaniczky-díjak adományozásáról az országos választmány 2007. július 5-i ülése döntött.

A díjazottak:

Bécs József – Páka;  Bokor Jutta – Budapest;  Csizmadia Zoltán – Nemeshany;  Hegyi János – Pázmánd;  Kisvasutak Baráti Köre – Kemence;  Klauzál Gábor Társaság – Budatétény;  Közösen Apcért Egyesület – Apc;  Kristály Városfejlesztési és Műemlékvédelmi Kht. – Tata;  Labossa Gusztáv – Nyíregyháza;  Lavina Autó Kft. – Vác;   Makay Tamás építészmérnök;  Novák István – Makó;  Pap Judit Elza – Kárász;  Román János – Budapest;  Tanai Károlyné – Sümeg;  Várady József református lelkész.

Klauzál Gábor Társaság – Budatétény

     2004. decemberében létrejött egy új civil egyesület, a Klauzál Gábor Társaság, melynek elnöke Dr. Dobos Károly. Egyesületük előzményeként tagjaik évekre visszanyúlóan tevékeny résztvevői voltak szűkebb pátriájuk közösségteremtő programjainak. 2002-ben Dr. Dobos Károly Klauzál Gábor élettörténetét kezdte el kutatni, majd a Klauzál-relikviák, emlékhelyek felkutatása adta az ötletet, s a lendületet a társaság megalakulásához, s a budatétényi Klauzál-villán állítandó emléktábla létrehozásához Klauzál Gábor születésének 200. évfordulójának tiszteletére. Ez utóbbi elhatározásuk végül 2006-ban vált valóra.

     Eddigi munkájuk sikerén felbuzdulva a továbbiakban is terveznek programokat, Klauzál-előadásokat, melyek segítségével névadójuk helyi és országos jelentőségét és örökségét szeretnék minél jobban és többfelé megismertetni, illetve ezen kívül tervezik, hogy felkarolják a megszüntetett budatétényi temető megmaradt mementóit (megjegyzés: ez a gondozási munkánk folyamatosan zajlik, D.K.).

     Kedves Klauzálosok! Nyújtson ez a Podmaniczky-díj további támaszt és adjon erőt közös munkánk folytatásához a Klauzál Gábor Társaság keretein belül!

Dobos Károly - 2007. augusztus 11.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)