Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

2006 - A Szerelmes Kentaur örökbefogadása

A Nagytétényi Kastélymúzeum idén a Kulturális Örökség Napok keretében szeptember 16-17-e között rendezte meg az "Ókori víg napok a Kentaur kertjében" programját, ahol Társaságunk ismételten örökbe fogadta a kastély parkjában álló "Szerelmes Kentaur" szobrot.

I. Szerelmes kentaur - 2006

      A kastély hatalmas parkjában frissen nyírott fű, rend, tisztaság, ízléses – de nem túlzásba vitt – díszítő növényzet, a tágas térben arányosan elhelyezett sátras standok, a vásárban minőségi kínálat, és nem utolsó sorban különféle, gyerekeknek – de felnőtteknek is – szóló ókori feladványok, játékok, kézműves foglalatosságok.

        


      Nagy siker volt a gyermekek körében a Nagy Judit restaurátorművész vezette „ókori” cserepek helyreállítása (a darabjaira széttört cserép részeinek összeillesztése, ragasztása), olyannyira, hogy szombaton késő délutánra elfogytak az alkalmi „ásatáson” talált cserépmozaikok, így vasárnapra újabb törnivaló garnitúráról kellett gondoskodni.
Jó volt látni mindenfelé a parkban és a kastélyban is, a helyben frissen kötött virágkoszorúikkal fejükön szaladgáló kisebb-nagyobb gyermeket, ahogyan öröm volt látni a saját ügyességük felett érzett örömüket, büszkeségüket.

      Sokan látogattak ki Nagytéténybe a két nap alatt, de – hála a park nagyságának – mégsem érezte senki zsúfoltnak a teret, mindenki megtalálta a saját érdeklődésének megfelelő programot, kínálatot.

       


      Mielőtt bemennénk a kastélyba, említést kell tenni a nagytétényi „Betérő a Sekrestyéshez” vendégfogadó kihelyezett tagozatáról, mivelhogy a bejárat mellett, a kastély két szárnya közti védett udvarrészen, asztalok mellett leülősen, az I. században élt Marcus Gavius Apicius mester római receptjei alapján készült ételekkel gondoskodtak arról, hogy akár egész napos kastély-látogatást is nyélbe lehessen ütni, s ne kelljen ebédidőben korgó gyomorral hazatérni.



Közben bent elkezdődtek az érdeklődéssel várt délutáni előadások…

      Szombaton, elsőként dr. Gazda István tudománytörténész ókori matematikai feladványokkal 

„fűszerezett” előadását hallgathattuk meg „Görög-római tudomány és technika” címmel. Rendkívül érdekes előadásban az ókori, statikus és a Newtonnal kezdődő, újabb-kori dinamikus világlátás összevetésével, a matematika, a fizika és a természettudományok szemléletbéli különbözőségének terepén kalauzolt minket.
A hallgatóság soraiban jelenlévő – tanárnőjük által az előadásra csábított – rózsakerti általános iskolások-, majd az „öregdiákok” felé is feltett, „egyszerű” geometriai kérdésekkel és a megoldások élvezetes levezetésével megtudhattuk, hogy a napjainkban ismert geometriai problémák túlnyomó többségére a válaszok az ókorban születtek, s a matematika algebrával történő kiteljesedése már a későbbi korok eredménye.
És hogy az „ókori” geometria tudománya mennyire egyszerű alapokon nyugszik, bizonyságul adta Euklidész összefoglaló geometriai könyvének, a nagyjából Krisztus előtt 300 körül keletkezett „Elemek” néhány első tételének idézésével, miszerint:

      „1. Pont az, aminek nincs része.
       2. A vonal szélesség nélküli hosszúság.
       3. A vonal végei pontok.
       4. Egyenes vonal az, amelyik a rajta levő pontokhoz viszonyítva egyenlően fekszik.
       5. Felület az, aminek csak hosszúsága és szélessége van.
       6. A felület végei (=szélei) vonalak.”

Itt azután jönnek a szögek, alakzatok, körök, et cetera, et cetera… 

   

      A további definíciók, posztulátumok, axiómák, tételek ismertetésétől idő és tér hiányában most eltekinthetünk, amint kedves előadónk is tette, de négyzetekre és háromszögekre szorítkozó levezetéseivel is ékes példáját adta annak, hogy már az ezredévek előtti korokban mily szinten állt a tudomány. Amit a régiektől tanult nevezetes 3-4-5 egység oldalú derékszögű háromszög (ún. pythagorasi számhármas) mérő-spárgára való vetítésével még napjainkban is – a példaként felhozott házalapok kitűzéséhez – biztos kézzel lehet alkalmazni.

      Euklidész könyve kapcsán emelte ki előadónk az idehaza sajnálatosan méltatlanul elfeledett, ám külföldön elismert magyar klasszika-filológus, tudománytörténész Szabó Árpád tevékenységét, aki a matematika történetének világszerte elismert szaktekintélye volt.

* * *

      A szombat délután másik előadója dr. Szörényi László irodalomtörténész volt. Őt már tavalyról

ismerhettük, az akkori beszélgetése dr. Póczy Klára régésszel az ókori kertekről (és lakóikról) igen élvezetes volt, sok-sok könyvi idézettel fűszerezve. Idén Dugonics András (1740-1818) epikus költő „Téténynek Ékessége” c. versén keresztül ismerhettük meg az antikvitás XVIII. századi képét.

      Sejtelmes kedv-kerekítőnek néhány címszó az előadásból: Dugonics „gyapjas vitézei” az Argonauták nyomán; Tétény kastélyának „pinczéje”; rókavadászat a „lyuk”-ba, mely alagutat nyit a Budai Várba(!)…


      Vasárnap délután első előadója Mráv Zsolt régész volt. A „Kentaurok az antikvitásban” cím már sejtette, hogy a lóemberek viselt dolgairól lesz szó. De hogy ilyen nagyszerű mesedélutánt hallhatunk, azt előre nem tudtam volna elképzelni.



Kiállt a terem közepére egy rendkívül szimpatikus, mosolygós fiatalember, és mesélt és mesélt és mesélt…
Történeteiben megelevenedett az ókor misztikus világa, amikor istenek és emberek, emberek és állatok, halhatatlanok és halandók egy összefüggő nagy játék, nagy mese résztvevői, ahol a mai szemmel esetenként durva történések egymást kiegészítő láncszemei egy végtelen kavalkádnak, és ahol vizsgálódásaink tárgyainak, a kentauroknak is megvan a maguk helye, szerepe.

      Szó esett a kentaurok születéséről, harcairól, viszályairól és a történeteikben fel-felbukkanó fő- és mellékszereplők életéről, küzdelméről, kapcsolataikról.
Megismerhettük Kheiront, a legbölcsebb kentaurt, aki számos nagy hős tanítója volt, így nála nevelkedett Iaszon, vagy éppen Akhilleusz, akit egyebek mellett lépesmézzel és szarvasvelővel táplált, azért is lett oly gyors.
      De hallhattunk Kheiron végzete kapcsán Heraklészről is, aki Phólosz kentaurnál vendégeskedve rábírta házigazdáját a kentaurok borostömlőjének kinyitására (amit Dionüszosz korábbi intelme értelmében csak az összes kentaur jelenlétében lett volna szabad megtenni) és a bor illatára összesereglő dühös és harcias kentaurokat sorra leölte, míg végül egy véletlen nyílvesszeje Kheiron lábát találta, és mivel a lernéi hydra epéjébe mártott nyílvesszők a méregnél fogva halálosak voltak, a bölcs kentaurnak is elhozta a végzetét, ami persze – lévén hogy Kheiron is halhatatlan volt – csak hosszú-hosszú múlhatatlan fájdalmas kínszenvedést okozott néki, és számára a megváltást jelentette a csere, amit Heraklész –akinek aztán később éppen az általa megölt Nesszos kentaur vérével átitatott gyapjúing ölelése miatt kellett búcsúznia az életétől – eszközölt ki Zeusznál, mikor is már a Tartaroszban lévő Prométheusz kapta meg Kheiron halhatatlanságát, s a kentaur az alvilágba távozhatott.

      No, ez csak egy kis mellékszál volt a kentaurok csodás történeteiből, amiket kedves előadónk a közel másfél órás mesedélutánon megosztott velünk, majd kint a parkban már az ókori ifjú- és idős kentaur szobor-párjának történetébe avatott be, és fejezte be mondandóját hallgatóságának elismerő tapsától kísérve. 

        

      Meg kell mondanom, hogy szívesen hallgattam volna akár estig is fiatal régészünk történeteit, aki – mint kiderült – a Budai Nagy Antal Gimnázium diákja volt, így tudásával méltán öregbítheti kerületi líceumunk jó hírét.

* * *

      A vasárnap délután második – a múlt évi feledhetetlen emlékei nyomán nagyon várt – előadását:


dr. Zombori Ottó csillagásznak köszönhetően a „Csillagok és csillagistenek - A Kentaur csillagkép” címen hallgathattuk.
      Az Uránia Csillagda vezetője idén is elkápráztatta hallgatóságát, nem csak a téma érdekes és sokrétű bemutatásával, de magával ragadó, egyéni, humoros előadásmódjával is. Az idei előadás tulajdonképpen a tavalyi bővített, frissített kiadása volt, ami az elmúlt évi összefoglalónkban olvasható.

              
Az Éggömb, mely kívül mutatja a csillagképeket és a belső világítása körberajzolja az emberi fantázia szerint elképzelt alakzattal és a varázsernyő belső felületén az égboltozattal, melyet körbeforgatva a csillagok járását figyelhetjük meg, akár fényes nappal is ...

      Éggömb, mely kívül mutatja a csillagképeket és a belső világítása körberajzolja az emberi fantázia szerint elképzelt alakzattal… Varázsernyő belső felületén az égboltozattal, melyet körbeforgatva a csillagok járását figyelhetjük meg…

Prim György – 2006. december


II. Az idei örökbefogadás

     Múlt évben megkezdett vállalásunkat idén is folytatva Társaságunk újabb évre örökbe fogadta a

Kastélymúzeum kertjében álló "Szerelmes kentaur" szobrot. Vállalva, hogy "a tárgyévben a Kentaurt meglátogatjuk és sorsát nyomon követjük". Amint az a 4. sorszámú örökbefogadási emléklapunkon olvasható.

     Képünkön Király Elvira a Nagytétényi Kastély-múzeum igazgatója és dr. Dobos Károly elnökünk látható az örökbefogdás után.

* * *

           


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)