Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Kalocsai megemlékezés

2006. november 18-án második alkalommal látogattunk Kalocsára. A népművészetéről, fűszerpaprikájáról és érsekségéről híres dél-alföldi város Klauzál Gábor életének utolsó állomása volt: 140 évvel ezelőtt, 1866. augusztus 3-án, 62 éves korában itt érte a halál.

Az évforduló alkalmából a Kalocsai Városvédő Egyesület, a Kalocsai Múzeumbarátok Köre és a Klauzál Gábor Társaság közös megemlékezést szervezett a Szabó(Simig)-házon elhelyezett emléktábla előtt. A Kalocsai Városvédő Egyesület 1989-ben alakult, és 10 évvel ezelőtt, 1996. augusztusában a Katona István Társasággal együtt ők állították az emléktáblát Klauzál Gábor halálának helyszínén. A Kalocsai Múzeumbarátok Köre 1987-ben jött létre, 1997-ben újjászerveződött, jelenleg Kalocsa legnagyobb civil szervezete, közel 200 tagja van. Célja, hogy összefogja a kalocsai kulturális és tudományos életet. Szervezője a kalocsai könyvkiadásnak, eddig közel 35 könyvet adtak ki.

Napsütéses, kora őszi időben keltünk útra Budatétényből egy kis busszal, összesen tizenketten. Kalocsára érve a Szent István király úton, a valamikori 15-ös számú, Szabó-ház előtt álltunk meg. Romsics Imre a Visky Károly Múzeum igazgatója – egyben a Kalocsai Városvédő Egyesület elnöke – fogadott bennünket.

Tizenegy órakor a Himnusz eléneklésével kezdődött a megemlékezés. Ezt követően először Romsics Imre beszélt. Felelevenítette Klauzál Gábor halálának körülményeit és a tíz évvel ezelőtti táblaavatást.

Klauzál Gábor 1866. júliusában érkezett Kalocsára. Lányait látogatta meg, akik a Miasszonyunkról elnevezett Kalocsai Iskolanővéreknél tanultak. Az iskola történetét leíró könyvben megtalálható a magas rangú idegen látogatók között Klauzál Gábor neve is. Rokonánál, Szabó Mihálynál szállt meg, akinek testvére Szabó József világhírű geológus volt, a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett. Később a Szabó-házat Simig Károly vásárolta meg, fölmenője Simig Rezső jószágigazgató, tüzér hadnagyként szolgált a honvéd hadseregben. Klauzál már korábban is sokat betegeskedett, Kalocsán tüdőgyulladása kiújult, állapota augusztus 3-án gyorsan romlott, s olyan hirtelen válságossá vált, hogy a szemben lévő plébániáról áthívott pap már nem tudta meggyóntatni, csak az utolsó kenetet adhatta fel. Mivel akkoriban országúton nem lehetett halottat szállítani, lopva, sátoros kocsin vitték Szegedre, és a halotti anyakönyvet is ott állították ki. Ez lehet az oka annak, hogy a lexikonok sokáig Szegedet tüntették fel Klauzál halálozási helyének. Már 1885-ben felvetette Hang Ferenc ügyvéd („Kalocsai szellemi omnibusz” címen kiadott összegyűjtött helytörténetei kapcsán), hogy állítsanak emléktáblát a halálozás helyszínén. A XX. század elején, Tímár Kálmán tanítóképzői történelemtanár márványtáblát szeretett volna, és később szóba került egy emlékhely létrehozása is.
A táblaavatásra végül csak a halálozás 130. évfordulóján, 10 évvel ezelőtt került sor. A városvédők ezzel szerették volna emlékeztetni a városlakókat és az idelátogatókat Klauzál halálának valódi helyére. A táblaavató ünnepségen jelen volt Szeged város polgármestere, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára is. Romsics Imre az akkori meghívó egyik példányát a Klauzál Társaságnak ajándékozta.


Az 1996. évi emléktábla-leleplezés meghívója

Részlet a meghívóbelső "Klauzál Gábor és Kalocsa" írásából; bejegyzés a halottak anyakönyvében:

„Illustrissimus Dominus Gabriel Klauzál de Szlanikovicz, maritus Emmae Schmidt nobilis
Locus originis et habitationis Numerus Domus: Pestinum, Colocza 15
Sexus masculinus: masc.
Aetas: 62 annor
Morbus sire aliud genus mortis: peripneumonia
Non provisus ob repertinam mortem, sed extrema unctione provisus
Cadaver post benedictionem per ill. ax Pess. Dom. Joannem Bapt. Nehiba Cons. Eppum.
Tinn. impertitam pro repositione ad cryptam familiae Szegedinum translatumest

nemes Szlanikoviczi Klauzál Gábor, Schmidt Emma férje
Pesten született, Kalocsa 15. szám alatt halt meg tüdőgyulladásban, 62 éves férfi.
Halála előtt nem gyónt, de felvette az utolsó kenetet. A holttestet Nehiba János fölszentelt
tinnini püspök áldása után a családi kriptába, Szegedre szállították”

Másodikként dr. Dobos Károly szólt az emlékezőkhöz. Kiemelte Klauzál jelentőségét, hangsúlyozva, hogy példaként állhat ma is mindenki előtt ez a kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, kitűnő politikai tehetségű ember. Három reformkori országgyűlésen volt vezető szónok (a kiegyezést előkészítő országgyűlésen is). Jelentősége és példamutatása abban áll, hogy mindig kizárólag azt mondta, ami a személyes meggyőződése volt. Nagy szerepe volt a magyar nyelv hivatalossá válásában.
Minisztersége idején kiváló személyekkel dolgozott együtt, így többek között Trefort Ágostonnal, aki halála után így jellemezte: Klauzál igazi demokrata volt, vezércsillag és példa. Érdekesség, hogy Kalocsához nem csak a Szabó család révén, hanem más szálon is kötődik. Felesége, Schmidt Emma révén rokona Nagy Sándor Imre, aki a kalocsai érsek (Nádasdy Ferenc) orvosa volt. Klauzál szellemiségére ma is nagy szükség lenne a magyar társadalmi és politikai életben, ezért fontos, hogy Kalocsán is ápolják emlékét.

A beszédek végén Markó László, a Kalocsai Múzeumbarátok Körének elnöke koszorúzott szervezetük nevében, Dobos Károly és Mészáros Péter pedig a Klauzál Gábor Társaság részéről.

A megemlékezést követően Romsics Imre vezetésével a főszékesegyházat tekintettük meg. A gyönyörű barokk Szent István téren álló templom már a negyedik ezen a helyen. 1735–1754 között Mayerhoffer András tervei alapján, olasz barokk stílusban épült középkori alapokra. Három érsek építtette fel.

Belső tere az arany, rózsaszín és fehér színek harmóniájával lenyűgözi a belépőt. A főoltárkép Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, Kupelwieser osztrák festő műve. A szószék 1752-ből származik, egy fából van kifaragva, oldalain a négy evangélista ember nagyságú szobraival. A déli oldalon aranyozott koporsóban Szent Pius vértanú földi maradványa látható, melyet Patachich Gábor érsek hozott magával 1741-ben a római katakombákból, a vértanú vérét tartalmazó kehellyel együtt. Az orgona, melyet a XIX. században a pécsi Angster József épített, hatalmas méretű, jelenleg felújítás alatt áll, többször játszott rajta a városba látogató Liszt Ferenc is. Az 1912-es restaurálás során építették fel a baldachinos oltárt, melynek csavart oszlopa az első vasbeton szerkezet volt az országban. 1912-ben egy budapesti üvegműves készítette el az ablakokat.

A felújítás során a tér alatt megtalálták első székesegyház maradványait is, mely 23 fokkal tér el a jelenlegi székesegyház fő vonalától. A templom külső falán, a torony déli oldalán Bory Jenő Asztrik domborműve állít emléket (1938) az első kalocsai érseknek, aki elhozta Rómából a Szent Koronát első királyunk számára.
A Szent István teret több szobor díszíti, a barokk Szentháromság-oszlop a XVIII. században készült és a XIX. századtól áll ezen a helyen.

A tér templommal szemközti oldalán álló Hotel Kalocsa éttermében fogyasztottuk ebédünket a két kalocsai civil szervezet elnökének társaságában, így alkalmunk nyílt további ismereteket szerezni a városról és környékéről. Megtudhattuk többek között, milyen is a „kalocsai szelet”, megismertük a déli „őző” dialektus sajátos változatát, a pota nyelvjárást, hallhattunk Malatin Antalról (1820–1905) és Holmeyer Ferencről (1823–1889), akik Kalocsa második nyomdáját alapították 1857-ben, míg kilenc évvel korábban, Landerer és Heckenast nyomdájában dolgozva (szedőként illetve nyomdászként) részt vettek a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatásában. Mindketten a kalocsai temetőben nyugszanak, emléküket nyomdász utódai kegyelettel őrizték.

Rövid belvárosi séta után elérkeztünk kalocsai kirándulásunk utolsó állomásához, a 2002-ben „az év múzeuma” címet elnyert Viski Károly Múzeumba. Ebben az évben időszakos kiállításként Bozsó Ferenc helytörténeti kutató hagyatékából rendeztek bemutatót.

A múzeumigazgató élvezetes, hozzáértő vezetésével néztük meg az állandó kiállításokat: először a néprajzi gyűjteményt, majd az érem-, végül az ásványgyűjteményt. A néprajzi gyűjtemény a Kalocsai Sárköz népcsoportjainak életét, történelmét, kultúráját mutatja be. A Kalocsai Sárköz földrajzilag a Duna és az Őrjeg mocsarai által közrefogott árvízjárta terület, csaknem akkora kiterjedésű, mint amekkora a kalocsai érseki uradalom volt. A XVIII. századi újratelepítések óta többféle magyarság és többféle nemzetiség él itt együtt. A legismertebb néprajzi csoport a kalocsai szállások és Kalocsa város katolikus magyar népe a pota néprajzi csoport. Rajtuk kívül református falvak, egyéb magyar katolikusok, délszláv, magukat rácoknak nevezők, tótok illetve sváb falvak találhatók a területen. A kiállításon a legnagyobb hangsúllyal a pota népcsoport hagyományvilága, életformája szerepel, leggyakrabban néprajzi tárgyakkal.

A legrégebbi kalocsai népművészeti ág a fazekasság, régi múltra tekint vissza a fafaragás, később megjelenik a bútorfestés is, a leghíresebb népművészeti ág azonban a hímzés és a pingálás. A XIX. sz. közepén kizárólag fehér színnel varrtak, a század utolsó harmadában a jellemző szín a fekete, vörös és kék volt, és megjelentek a virágmotívumok, indák, levelek.
A pingálásról először 1882-ben írtak. A szoba falain fölül egy tarkára festett szalag futott körül, ez többszínű csíkokkal volt szegélyezve. A szalagra tarka-barka virágokat festettek. Később a szalag egyre szélesedett, majd a motívumok beborították az egész falat. A pingálás és a hímzés motívum- és színvilága szinte teljesen megegyező. Leglátványosabb része a néprajzi kiállításnak a 30-as évek lakodalmas sokadalmát bemutató terem. A lyoni fekete selyemruhától a színes virágokkal gazdagon hímzettig sok minden megtalálható itt. Viseletük alapján megkülönböztethetők a korosztályok, tudni lehet gazdasági, társadalmi helyzetüket is.

Az 1848–49-es szabadságharc történései Kalocsát érdemben elkerülték, a környéken jelentősebb hadműveletek nem zajlottak, ám a táj többször gazdát cserélt. A piarista gimnáziumban katonai kórház működött.

A legfontosabb mozzanat talán Sörös Imre (1817–87) katolikus pap, érseki könyvtáros nevéhez fűződik, a székesegyházban 1849. június 21-én elmondott forradalmi prédikációja okán, melyért a megtorlás éveiben 10 éves Kufstein várában letöltendő börtönbüntetést kapott. 1856-ban szabadult.

A több ezer darabból álló éremgyűjtemény a jezsuita gimnáziumé volt. Antik pénzek, magyar és külföldi pénzek, valamint kegyérmék, katolikus érmék találhatók benne.

Az ásványtár Magyarországon történetileg egyedülálló gyűjtemény, de világviszonylatban is ritkaságnak számít. Európában csak két hasonló metallorum található: Prágában és Bécsben, ám ha figyelembe vesszük, hogy e világvárosi ásványtárakkal szemben a kalocsai gyűjtemény egy tulajdonképpeni középiskola szertár, úgy egyedisége messze a többi fölé emeli. További értéknövelője, hogy a gyűjtés óta bezárt bányák miatt a vitrinekben sorakozó kőzetek (4512 db) és a tudománytörténeti kuriózumnak számító XIX. századi, klasszikus, Dana-féle kristályrendszerbe sorolt ásványok (1807 db) mára már pótolhatatlanokká lettek. A gyűjteményt Tóth Mike (1838–1932) jezsuita tanár, mineralógus hozta létre, aki a 19 század második felében bejárta Magyarország összes bányáját, kőfejtőjét, hegyszorosát, meglátogatta és tanulmányozta Európa jelentősebb ásványtárait. A kiállítás az 1908-ban készített eredeti bútorokkal és feliratokkal látható, megtekintése rendkívül nagy élményt jelenthet az idelátogatóknak.

Múzeumi sétánk végén megnéztük a Múzeumbarátok Köre által kiadott könyvek egy részét, majd elbúcsúzva vezetőnktől visszaindultunk Budapestre. Klauzál nyomában járva, élményekkel, új ismeretekkel gazdagodtunk.

Andrásofszky Csilla – 2006. december

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)