Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában Kirándulás Csongrád megyében – 4. rész

2005. június 25-ei kirándulásunk második állomása a török kiűzetése utáni negyedik (vár)megyeközpont, Szeged volt, mely Szegvárt (1776–1883), Szentest (1883–1950) és Hódmezővásárhelyt (1950–61) követően 1962. január 1-én lett Csongrád megye közigazgatásának elsőszámú, míg hazánk – Budapest, Debrecen és Miskolc utáni – negyedik legnépesebb városává.

Szeged
„A magyar Alföld legszebb délibábja...” – Juhász Gyula: Szonett Szegedhez


Szeged város címere

Előzetes útitervünknek megfelelően déli 12 órára begördült autókaravánunk Klauzál Gábor városába, hogy a patinás Városháza tőszomszédságában elterülő gyönyörű főtéren (a Szabadság térről Széchenyi halála után még 1860-ban a „legnagyobb magyar” tiszteletére átkeresztelt egykori agorán) városnézésünk élére állhasson szegedi útikalauzunk, a több mint 35 éve idegenvezető Rimóczy Károly, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium ny. földrajztanára, a Klauzál–Radnóti Baráti Kör alapító elnöke.

Szeged főutcája mentén (ahogyan Füle Lajos építész-költő a Tiszát nevezte), a Felső-Tisza-parti hajóállomásnál szabadultunk meg autóinktól, hogy onnan kiindulva gyalogszerrel járhassuk sorra Szeged Klauzálhoz kötődő emlékeit. Még el sem kezdtük a várossal történő ismerkedést, amikor útban az egykori Klauzál Gábor Gimnázium épülete felé ismerősbe botlottunk. A középiskolával szemközti téren, társaságunk egyik tagjának dédapai testvére emlékének a millennium évében márványtáblát és méretes domborművet emelt a hálás utókor. Móri Glattfelder Gyula (1874–1943†) megyéspüspök a Trianon után tarthatatlanná lett csanádi püspökségi központ, Temesvár 1923. március 23-i „Csonka-Magyarországra” történő menekülésszerű költözése élén jött Szegedre, s maradt itt élete végéig. Kis híján innen is elköltözni kényszerült, mivel Csernoch bíboros halála (1927) után elsőszámú hercegprímás-jelöltként emlegették, ám ettől túlzott erélyessége okán végül is elesett. Az előzőleg, a Csongrád megyei munkásmozgalmár Komócsin-család híres tagjának – a ’70-es évek elei Kádár-utódként emlegetett elsőszámú „ifjútörök” – Komócsin Zoltánnak nevét viselő közteret 2001. májusában átkeresztelték, a Szent Gellértet püspöki székében 87-ként követő, 2000-ben Szeged posztumusz díszpolgárává emelt ős tiszteletére Glattfelder térré.

A Klauzál Gábor Gimnázium


Radnóti Miklós
Gimnázium

Az 1998-ban centenáriumát ünneplő gimnázium még leányiskolaként indította el első stúdiumait a Monarchia 1898–99. tanévében. 1903-ban a falai közé költözött állami főgimnázium (Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnázium) révén előbb részben majd később teljesen „fiúsíttatott” a néhai líceum. 1922-ben nevet váltott az alma mater, felvéve ’48-as miniszterünk nevét (Szegedi Magyar Királyi Klauzál Gábor Gimnázium), ám 1950-ben száműzték a Klauzál nevet, s Radnóti Miklós Gimnáziumra keresztelték át az intézményt.


Emlékek a Klauzál Gábor
Gimnáziumból

Ahogy a Tisza Lajos körút Lenin nevét kapta, a körúti iskolát is indoklás nélkül átkeresztelték. Erről a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1950. szeptember 1-i rendelete határozott, ám a váltást a Délmagyarország helyi sajtóorgánum alulról jövő kezdeményezésnek próbálta feltüntetni. Ugyanebben a számban megjelent Török József 4.B osztályos végzős diák verse, melyben védelmébe veszi ugyan Klauzált, a névváltás szükségességét hangsúlyozandó mégis inkább Radnóti Miklós mellett tör pálcát. A költő a város egyetemén 1930–34 között magyar–francia-szakos hallgatóként bölcsészdiplomát szerzett, s Lábadozó szél (1933) illetve Újhold (1935) című verseskötetei is Szegeden jelentek meg. Radnóti ezen kívül számos helyen lakott Szegedszerte, így többek között 1930. őszétől 1932. elejéig a városközpontban, a Széchenyi tér 8. szám alatti ún. Jerney-ház fogházcellaszerű emeleti cselédszobájában, majd 1933–35 között diáktársával, a később az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává lett irodalomtörténész Tolnai Gáborral (1910–1990†) együtt a vasúti töltés menti alsóvárosi Bokor utca 2. szám alatti sarokház (dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos laka) magasföldszinti szobájában, nem messze Móra Ferenc, mára orvosi rendelővé lett utolsó lakásától.

E névadási kálvária történetét előzetesen felvázoló házigazdánk invitálására végre beléptünk a nyári tanítási szünetben számunkra megnyitott iskolakapun, s mint órára igyekvő kisdiákok foglaltunk helyet a patinás épület egyik osztálytermében. Szerencsénkre azonban a már régóta nem érzett, ám az iskolapadok mögött hirtelen ránk tört szorongást gyorsan feloldották vendéglátóink (Rimóczy Károly és Kószó Jenő), mondván: ezúttal ők felelnek, s mi vizsgáztathatjuk őket kérdéseinkkel.


A „Klauzál-osztály”

„Élő szemléltetőeszközünk”, ahogyan magát Rimóczy Károly aposztrofálta, iskolatörténettel és a Klauzálos diákkort felidéző gondolataival ajándékozott meg minket. Kószó Jenővel évfolyamtársak voltak egykoron, s tavaly ülték meg 55. érettségi találkozójukat. A még klauzálosként induló 1941-es évfolyam 1948–49-ben végzett diákjai (a gimnázium még nyolcévfolyamos volt) mélyen szívükbe zárták a Klauzál Gábor Gimnáziumot, s az ott őket oktató tanáraikat. A 2004. évi összejövetelükön még köztük lehetett szeretett mennyiségtan-tanáruk, az időközben a Szegedi Tudományegyetem Kémiai Tanszékének fizika professzorává lett dr. Huhn Péter, ám sorra megemlékeztek az eltávozott oktatóikról is: dr. Bertényi Albert (1981†) orvos, egészségtantanárról, az igazgató Gallé László (1980†) vegytantanárról, a református kántor Veres László (1971†) énektanárról, a művészettörténész Vágás Mátyás (1971†) rajztanárról, Gecsényi Gyula (1951†) testnevelő tanárról, Zsadányi Nagy Árpád (1976†) magyar nyelv- és irodalomtanárról, Pataki Kornél (1998†) katolikus és Durkó Gábor (1992) református hittantanárokról, Kálmán László (1971†) német, s bölcselet tanárról, dr. Zsámbéki László (2001†) történelemtanárról, s végül de nem utolsósorban osztályfőnökeikről: Mucsi József (A osztály) angol–latin és Korányiné dr. Szigethy Vilma (1972†) (B osztály) francia–német nyelvtanárokról. A „Madámtól”, ahogyan egyetlen tanárnőjüket hívták, nemcsak idegen nyelvet, de francia kultúrát és szellemiséget is tanultak. Nem véletlenül, hiszen a nagy műveltségű pedagógus édesapja Sz. Szigethy Vilmos (1876–1956†) volt, aki „Bob” újságírói álnevén a Szegedi Naplónak, főállásban pedig, majdnem 50 éven át, Szeged főlevéltárosaként dolgozott. Különleges tanárokban persze nem volt hiány akkoriban. Példa erre a Szeged szürke eminenciásaként aposztrofált Csongor (Czibula) Győző (1915–1997†) természetrajz- és gazdaságismeret-tanár, később a Móra Ferenc Múzeum igazgató-helyettese, hiszen amint a polihisztor pedagógus 2002. december 15-én (halálának 5. évfordulója alkalmából) leleplezett szegedi emléktábláján olvasható: botanikus, muzeológus, várostörténész, numizmatikus és végül, de nem utolsó sorban a rendszerváltás után újjászületett (különben 1870-ben alapított) szegedi szabadkőműves páholy főmestere is volt egyszemélyben (nomeg szenvedélyes aktfotógyűjtő, de ez már egy másik történet...). Aztán ott volt a „szegedi bohém” Pataki Szilveszter poliglott (angol–orosz–latin–német–francia–spanyol stb.) nyelvtanár, aki az 1956-os forradalmat követő megtorlások elől nincstelenül menekült az új világba, s Kanadát érintve Chicagóban lett főiskolai tanár.

A fent részleteiben felvezetett iskolatörténeti háttér után megérthettük, miből is állhat részben a vendéglátóink által bemutatott Klauzál–Radnóti Baráti Kör, mely a Klauzál Gábor Gimnázium és az utód Radnóti Miklós Gimnázium nevezetes és névtelen tanárelődeinek és a padsorokból kikerülő jeles és anonim kisdiákok emlékét ápolja, s a jelenkor diákjainak továbbörökíti. (Itt illik zárójelben megemlékeznem a gimnázium szakmámban különösen maradandót alkotó jeles növendékéről: Álgyay–Hubert Pál (1894–1945†) hídépítő mérnökről, a budapesti Petőfi híd, a néhai Horthy Miklós híd tervezőjéről.)

A Klauzál–Radnóti Baráti Kör


Klauzál–Radnóti
Centenáriumi emlékérem
(Lapis András szobrászművész
és Szabó Géza ötvös munkája)

Az 1998-as 100. évforduló előszeleként 1997. novemberében alakult meg Rimóczy Károly elnökletével a Klauzál–Radnóti Baráti Kör, célkitűzéseit tekintve elsőként az iskolai hagyományok őrzésére. Az alapító gondolatot tíz hajdani klauzálos diák levélben fogalmazta meg Gál Béla igazgatónak, aki a radnótis diákönkormányzat egyetértésével meghívta az iskola öreg és ifjú diákjait. A csatlakozó húsz radnótis diákkal, összesen harminc fővel alakult meg a 2006-ban a 10. évébe lépő öregdiákok és tanáraik baráti köre.


Klauzál-relief
(Lapis András szobrászművész
alkotása, 1998)

A Baráti Kör első teljes éve komoly erőpróba elé állította a tagságot, akik segédkeztek a gimnázium jubileumi évi ünnepségeinek szervezésében. Így, szép számmal jelen voltak Radnóti Miklós abdai kivégzésének helyszínére látogató túrán, részt vettek a látványos fáklyás felvonuláson, mely során a Móra Ferenc Múzeumnál lévő Klauzál-mellszobornál Rimóczy Károly elnök megemlékezett a korábbi névadóról. Közreműködtek továbbá az egykori radnótis diák, Lapis András szobrászművész által a 100. évfordulóra készített s a bejáratnál elhelyezett Klauzál-relief megszületésében.

Az elkövetkező években tematikus programokkal jelentkeztek. 1999-ben a Móra Ferenc Múzeum fiókintézményében, a Fekete Házban rendezték be a Klauzál Gimnázium relikviából (régi bizonyítványok, különféle kordokumentumok, iskolai egyenruhák stb.) válogatott századfordulós időszaki kiállításukat. A 2000–2001-es évfordulón szilveszteri öregdiák- és nappali tagozatos ballagást szerveztek, együtt búcsúztatván a maguk mögött hagyott viharos XX. századot. 2002-ben kezdeményezték, hogy a könyvtárrá lett egykori tornaterem helyett épülő (és 2004-re elkészült) új sportcsarnok vegye fel a gimnáziumi egykori névadójának, Klauzál Gábornak nevét. Ez a javaslat mindezidáig nem talált visszhangra.
A Baráti Kör minden évben rendes nyilvános közgyűlést tart, ahol az iskola történelméről és jelen történéseiről hangzanak el tájékoztatók, előadások. A tagság jelenleg 100 fő fölött jár, ám az idő előrehaladtával a régi klauzálos öregdiákok sajnálatosan egyre fogynak, így lassan csak nevében marad Klauzál a Klauzál–Radnóti Baráti Kör.

Kicsöngettek.
Sokkal lassabb léptekkel, mint az óravéget váró diákok, elhagyjuk az osztálytermet, s kilépünk a gimnázium hatalmas tölgyfakapuján. Az ajtó csukódik. Gyors létszámellenőrzés, s irány a város. Rimóczy Károly tanár úr szempillantás alatt átvedlik idegenvezetővé, s a Várkert-rakparthoz irányítva társaságunkat kezdetét veszi Klauzál Gábor szegedi nyomait kutató városnézésünk...

Folyt. köv.

Hódi Szabolcs – 2006. október

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.

Előzmények:
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 1. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 2. rész »
Klauzál Gábor nyomában kirándulás Csongrád megyében – 3. rész »


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (22)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)