Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Moskál Tibor grafikusművész kiállítása

„Hazajöttem” címmel Moskál Tibor1 budafoki születésű grafikusművész életpályáját átfogó kiállítását rendeztük meg május 26-a és június 7-e között a társszervező Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpont galériájában.

A Savoyai Jenő Asztaltársaság és a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor–Tétény Munkacsoportja támogatásával sikerült az országszerte és határainkon túl is számos helyen kiállító grafikusművészt hosszú évek után kerületünkbe hazacsábítanunk (lásd az Egy kép születése – lavírozott tollrajz a Klauzál-villáról című irást a lap alján). Nagy Károly igazgató köszöntője után Király Zoltán2 író, műfordító a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást:

Hölgyeim és Uraim, tisztelt vendégeink!
Örömmel vállaltam a megtisztelő feladatot, hogy szíves figyelmükbe ajánljam Moskál Tibor grafikusművész kiállított műveit, és röviden felvázoljam nem könnyű, de szép és eredményes életpályáját.
A tárlat címe: »Hazajöttem«. Ez a cím eleve elárulja, hogy a művész Budafokot és környékét érzi igazi hazájának, ahová, ha a sors el is sodorja innen, időnként és örömmel vissza-visszatér. Mert 1930-ban Budafokon született, itt járt iskolába, itt élte le ifjúkorát, itt dolgozott hosszú évtizedeken át, és érett művésszé a Szekeres utca 14. szám alatti otthonában, ahonnan 1995-ben családi okok miatt költözött Békéscsabára, ahol most él és alkot, több mint egy évtizede.
Ifjúkorában édesapja javaslatára kitanulja a vasesztergályos szakmát és az 1950-es években szakmunkásként dolgozik a Nagytétényi Gumigyárban, majd később a Budafoki Élesztő- és Szeszgyárban. Ám hamar kiderül, hogy az édesanyjától örökölt művészi hajlam a képzőművészetek felé tereli érdeklődését. Kezdetben keresgéli a megfelelő szakterületet: édesanyjával amatőr színjátszás és bábozás a kedvtelésük, majd díszletfestéssel és filmezéssel is foglalkozik. Érdeklődése egyre inkább a festés és a rajzolás felé fordult. Munkahelyén, a gumigyárban tagja lett a Képzőművészeti Szakkörnek, ahol két kitűnő művésztanár tanítványa lett. Szőnyi Ferenc festőművésztől festészetet, Antal Irén grafikusművésztől pedig rajzolást tanult. Kiváló vasesztergályosként hamar ráérzett arra, hogy a keményebb, alakítható anyagok, a cink, az alumínium, a rézlemez, valamint a fa és a linóleum, mint közvetítőanyagok kellenek ahhoz, hogy élményeit, művészi mondanivalóit egyéni módon tudja kifejezni; vagyis az alkalmazott grafika eszközeivel. Hogy ebben szakmai tudását tökéletesítse, Kaveczky Zoltán és Nagy Zoltán, e két nemzetközileg ismert és elismert grafikusművész tanítványa lett, akiktől a rézkarc és a rézmetszés technikáját megtanulta.
Néhány évig dolgozott a Mészáros László Képzőművészeti Szakkörben Janzer Frigyes és Túróczi Zoltán irányításával. Ám a metszőtechnikák további elsajátítása végett tagja lett Budapesten az úgynevezett »Varga Akadémiának«. Az 1950-es évek elején a szocialista diktatúra kényszernyugdíjba küldte Varga Nándor Lajost, a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékének világhírű professzorát. Ő azonban nem hagyta abba az oktatást: 25 esztendőn át csaknem haláláig a saját lakásán fogadta és csoportosan oktatta azokat a tehetséges fiatalokat, akik valamilyen oknál fogva nem jutottak be a főiskolára. A rajz, a fa- és linóleummetszés fortélyaira tanította és le is vizsgáztatta őket. Ez volt a híres, illegális magániskola, a Varga-akadémia, ahonnan sok jeles művész indult el sikeres pályájára. Moskál Tibor kitartó munkával, az alkalmazott grafika iránti szeretetével elérte, hogy ma a kisgrafika s benne az ex libris műfajának legismertebb hazai mesterei közé tartozik. Művészetének tömör összefoglalásaként M. Kiss Pál művészettörténész írásából idézek egy részletet: »Témáinak alapja az élet, a természet, de nem másolja a tárgyakat, hanem belülről újraalkotja őket. Nála nincsenek elrajzolások, a valóság nyelvén beszél. Vonalai a legkülönfélébb változatokban is egyforma biztonsággal rajzolják ki a körvonalakat ugyanúgy, mint az apró részleteket. Távol áll tőle az ornamentális stilizálás. Egyetlen célja van: a megkapó, a lélekhez szóló jellemzés, hogy az élet megfigyeléséből keletkezett látomást minél hívebben adja vissza.«
Korábbi előzmények alapján, Magyarországon 1959-ben megalakult a Kisgrafika Barátok Köre (röviden: K.B.K.), amelyben grafikusművészek, valamint kisgrafika- és exlibrisgyűjtők tömörültek. Moskál Tibor szinte a kezdetektől tagja ennek a nagyon aktív, színes programokkal teli művészetbarát egyesületnek, sőt egyik alkotó művésze, aki sokat tett azért, hogy a kisgrafikát népszerűsítse, és a magyar ex librisnek az egész világon méltó elismerést szerezzen.
Sokoldalúságát mutatja, hogy sokműfajú művész. Készít ceruzarajzot, ecset- és tusrajzot, akvarellt, rézmetszetet és rézkarcot, fa- és linóleummetszetet, de alkalmaz különféle vegyes technikákat is. Különösen népszerűek és egyediek a több dúcról nyomtatott színes, virágos ex librisei, amelyeknek ma már talán egyedüli mestere. Neve hazánkban, de határainkon kívül is ex libriseiről a legismertebb. A világ sok exlibris-gyűjtőjének, köztük a legnagyobb európai gyűjtők nevére rendelt és készített lapjai a világ minden részébe eljutottak, elismerést szereztek számára, és több külföldi exlibris-enciklopédiában szerepelnek.
A hely, a táj, ahol felnő és hosszú éveket tölt el az ember, a szívéhez nő, a művészeknek pedig a művészi élményeket, a témákat és a legszebb emlékeket is jelenti. Nem csoda tehát, ha Moskál Tibor kiállított alkotásai közül azoknak több mint a fele budafoki és környékbeli témákat dolgoz fel. Nagy szeretettel ábrázolja szülőföldjét. Megörökíti Budafok panorámáját, a régi kis utcákat, a nevezetes épületeket, a Duna-partot, a horgásztanyát, a hegyoldalakat, a régi barlanglakásokat, de az akkor nőtt fákat, az akkor nyílt virágokat is. Erre utalnak az ismerős címek is: Budafoki hangulat, Téli Duna-part, Kiskőbánya utca, Stáció utca, Dietzl-lépcső, Dézsmaház utca, Klauzál-villa, Budafok a Bisztrónál, Fák a Duna-parton, és sorolhatnám még sokáig az itt látható művek címeit.
Természetesen a művész sok más tájáról is vall a világnak. Bejárta Magyarországot, a Balaton környékét, sokfelé járt külföldön is, és meglátogatta a barátait Erdélyben. Utazásairól egész sorozatokat metszett fába és linóleumba. Legismertebb a Balaton és környéke műemlékei, valamint az Erdély sorozata, amelyekben bemutatja a magyar építőművészet legszebb alkotásait: várakat, templomokat, régi épületeket, jellegzetes városrészeket és tájakat. Bulgáriai utazásáról készítette remek lavírozott tollrajzsorozatát híres bolgár műemlékekről és vidékekről, ahogyan azokat a magyar művész szeme látja. Ezt 1992-ben önálló kiállításon Szófiában, a Magyar Kulturális Intézet galériája mutatta be. Sikerére jellemző, hogy e ciklusát ezt követően még Bulgária nyolc városában állították ki. E sorozatokból néhány szemelvény itt, e tárlaton is megtekinthető. Művészete bejárta a fél világot. Eddig közel száz csoportos kiállításon szerepeltek munkái mind Magyarországon, mind külföldön. Sok egyéni kiállítást is rendezett többek között Szerencs, Dorog, Jászberény, Cegléd, Hajdúböszörmény galériáiban, több alkalommal Budapesten, majd Gyulán, Szarvason, Mezőberényben. Több tárlattal mutatkozott be az utóbbi években új pátriájában, Békéscsabán; ex librisekkel, képgrafikákkal, kollázsokkal, rézlemezbe karcolt színezett virágábrázolásokkal. Születésének 75-ik évfordulója alkalmából 2005-ben a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Galériájában rendeztek nagyszabású tárlatot válogatott műveiből. Külföldön pedig, miután néhány alkalommal részt vett a kétévenként, de mindig más országban megrendezésre kerülő Nemzetközi Exlibris Kongresszusokon is, az ezeken rendezett biennálékon láthatók voltak művei Lengyelországban, Portugáliában, a jugoszláviai Bled-ben, Dániában, Romániában és Bulgáriában. Nemrégen nyílt meg a szlovákiai Tőketerebesen egy újabb tárlata.
Sok jeles művészeti díj tulajdonosa. 1965-ben elnyerte a Budapesti Grafikai Pályázat első díját, 1968-ban magas kulturális kitüntetést kapott, ezeken kívül több elismerő oklevél és regionális kitüntetés tulajdonosa.
Mi a titka Moskál Tibor művészete sikerének? Talán az, hogy bár tudna kötetlen, vagy avantgard módon, szupermodern eszközökkel is dolgozni, ő mégis hagyományos, klasszikus eszközöket használ élményeinek a megfogalmazásához, s ezt nem áttételesen teszi, hanem mindenki számára érthetően, tisztán, egyértelműen. A művész szeme és vésője azonban a látványt a művészet szférájába emeli, hogy saját eszközeivel mutassa fel számunkra; hogy a múló pillanatot múlhatatlanná, mondhatnánk, örökéletűvé tegye.
Végezetül megköszönjük a kerületi Önkormányzat, a Klauzál Gábor Társaság és a Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpont illetékeseinek a támogatást, hogy Moskál Tibor művészete ismét hazatalált. Önöknek pedig megköszönjük, hogy eljöttek erre az ünnepélyes megnyitóra, ahol a művész és az általa ábrázolt hazai táj újra találkozhattak.”

A megnyitóünnepség zárásaként a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola ifjú növendékei (Dink Van Anh, Szabó Andrea, Borsányi Máté és Barcsa Ernő) Michael Praetorius „Ballett” című művét adták elő gitáron. A köszöntők végeztével Tibor bácsi külön ez alkalomra készített s a kiállításon először bemutatott Klauzál-villa-tollrajzát jelképesen átnyújtotta egyesületünknek. Hasonló meglepetésben részesült a támogató önkormányzat (budafoki panoráma) és a befogadó intézmény (Szent István király plébániatemplom) is.
A kiállítás a hosszú alkotói életpálya állomásainak bemutatása mellett igazi helytörténeti csemegének is bizonyult. A múlandóságtól megmentett budafoki és budatétényi képek visszarepítették a látogatókat a ’60-as, ’70-es évek elkapott pillanatait visszatükröző, mögöttünk hagyott hétköznapokba. A klasszikus grafika különböző válfajait (rézkarc, fa- és linómetszet, lavírozott tollrajz) alkalmazó művész rajzain örömmel fedezte fel a látogató a nyomaiban még fellelhető, elmúlt gyermekkor papírra vetett emlékeit.

Hódi Szabolcs – 2006. november

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.


Moskál Tibor1. Moskál Tibor a grafika jeles mestere Budafokon született 1930-ban. Fiatalon a vasesztergályos szakmát tanulja meg, de Édesanyjától örökölt hajlama a művészet felé tereli érdeklődését. Nagy szorgalommal tanul munkahelye, a Hungária Gumigyár művészeti szakkörében, ahol a festést Antal Irén és Szőnyi Ferenc festőművészek mellett, a rajzolást és a metszés technikáját Varga Nándor Lajos, a kiváló professzor magánakadémiáján sajátítja el. Ettől kezdve mind gyakrabban készít ex libriseket fametszet- és linómetszet technikával. Nagy Zoltán és Kaveczky Zoltán világhírű művészektől megtanulja a rézkarc és a rézmetszés művészi fogásait. Ma már a kisgrafika és az ex libris legismertebb hazai alkotói között tartják számon. Készít akvarelleket, nagy- és kisméretű képgrafikákat, vegyes technikájú tájképeket és csendéleteket. Ex libriseinek a száma meghaladja a hatszázat.
M. Kiss Pál művészettörténész így jellemzi röviden művészetét:
„Moskál Tibor grafikáinak témaköre igen gazdag. A sokszor csak néhány centiméter nagyságú lapjain a városképek, műemlék-ábrázolások mellett a tájképek, a karakteres portrék, a népművészeti motívum és a virág rajza is lélekkel teli ábrázolások. Finoman elkülönülő körvonalat ad, de nem kevésbé érdekes a részletekben is. Egyetlen célja van: a megkapó jellemzés, hogy az élet megfigyeléseiből keletkezett víziót minél hívebben adja vissza.”
Egyik alapítója és aktív művésztagja a magyarországi Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művészeti Egyesületnek. 1968-tól számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt műveivel az ország számos városában, de bemutatta műveit külföldön is, Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Portugáliában, Dániában. Ex libriseiből és tollrajzaiból Bulgáriában négy önálló kiállítást rendeztek, melyek egyikének címe „Budafoktól Szófiáig” volt. Több jeles művészeti díj tulajdonosa. A világ sok híres exlibrisgyűjtőjének nevére készített remek lapjai nemzetközi elismerést szereztek számára, amelyek külföldi enciklopédiákban is szerepelnek. Moskál Tibor néhány éve Békéscsabán él és alkot, ahol már több kiállítást rendeztek műveiből.

2. Király Zoltán (1933) költő, író, műfordító, műgyűjtő, 1989–94 között Bulgáriában kulturális attasé, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója, a Kisgrafika című lap főszerkesztője.

Egy kép születése – lavírozott tollrajz a Klauzál-villáról

Szerencsénknek is köszönhetően sikerült kapcsolatba kerülnünk a 65 éven át kerületünkben élt, ám 1995. óta Békéscsabára költözésével Budafok–Téténytől elszakadt Moskál Tibor grafikusművésszel. Tibor bácsi édesapja felmenői révén krakkói lengyel, míg édesanyja ágán promontori sváb (Weisinger) ősöket maga mögött tudó, több generáció óta Budafokon élő család sarja. Budafoktól csak rövid időre elszakadva, kis kitérővel 1950–56 között Budatétényen élt, miközben a nagytétényi gumigyárban, később (1981-es nyugdíjazásáig) a budafoki Szeszgyárban dolgozott (mindkét helyen fogaskerekekre specializálódott kiváló marósként). Évente több alkalommal is hazalátogat a budafoki szülői házban élő hugához. Így akadt kezébe a Budatétényi Hírlevél 2005. szeptemberi száma, melyben a Szent Mihály Napok programját ismertető írásban egy régen látott ismerős névre bukkant. A Sarnóczay György barátunk szervezte Erzsébet királyné úti villaséta meghívott vendégei között ugyanis ott szerepelt a Németországból e programra hazalátogató Mamusich Márta (az 1961-es füredi Anna-bál szépe), akinek édesanyjában Tibor bácsi még az ’50-es évek gumigyári színjátszócsoportjának szeretett tánctanárát ismerhette. E cikknek köszönhető kapcsolatvelvételi levélváltás során felvetődött, hogy a közelgő 75. születésnap apropója méltó alkalmat kínálna egy Tibor bácsi életútját átfogó kerületi kiállítás megszervezésére. Legutóbb ugyanis 15 éve, 1991-ben a nagytétényi Hungária Gumigyárban volt önálló tárlata, míg előtte több alkalommal is résztvett a kerületi Mészáros László Képzőművészeti Egyesület csoportos kiállításain.
Hosszú előkészítés után végre a Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpont programsorozatába emelt kiállítással tiszteleghettünk méltóképpen a szülőföldjét grafikáival számos helyen a nagyközönséggel megismertető művésznek. A jubileumi kiállítás budafoki és tétényi emlékeket felvonultató kisgrafikái kapcsán felvetődött a gondolat, hogy a „hazatérés” emlékére, külön e kiállítás számára szülessen egy új kép. Nem véletlenül, a közelgő emléktáblaavatással kiemelt helytörténeti emlékre, a budatétényi Klauzál-villára esett a választás. A márciusi hóesésben készült vázlatokból a nyári kiállítás meglepetésképe lett.


Hódi Szabolcs – 2006. november


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)